Mit szólnál hozzá, ha az apád folyton azt mondogatná: "Én a te korodban már . "?

Próbálnék életképesebb lenni.

Gondolom, valamiért mondogatja apukád.

Sosem értettem az ilyen szülőket.

Miért hasonlítja magához a gyerekét.

Eleve más időben voltak X idősek,de még két hasonló korú,egy időben élő ember helyzete is lehet teljesen más.

Másrészt nem feltétlen ugyanaz a célja az életben a gyereknek,mint a szülőnek.

Sok szülő elképzeli a gyereke életét,valami második esélyt látnak bennük.

Nem tudom,nekem ez pszichológiai szempontból nagyon defektes,ráadásul nem támogató jellegű,hanem ilyen cseszegető/lehúzó minta van a gyerek előtt.

Jobb ettől biztosan nem lesz,akármilyen a helyzet.

Más idők voltak.

Anyám mindig azzal jött, hogy ő már 6 évesen tyúkot pucolt meg főzött. Falun laktak, és csinálnia kellett.

Mi városban laktunk, nem voltunk csórók, miért gyilkoljak és pucoljak tyúkokat 6 évesen?

Ő az én koromban kitűnő tanuló volt...

jah, már ameddig járt suliba, mert csak 8 általánosa van. Bepasizott és abbahagyta a középiskolát.

Meg még sorolhatnám az én a te korodban példákat.

Nálam csak annyit ét el, hogy megmondam neki 1000x hogy nem értekel mit csinált az ő korában én nem akarok rá hasonlítani.

Örültem volna. De ha kérdezgettem, mindig csak olyasmit mondott, hogy régen volt, nem számít, örülj neki, hogy más a világ, meg ilyesmit. Pedig engem érdekelt. És csak a nagyanyám méltatott arra, hogy beszéljen arról, hogy milyen volt, amikor annyi idős volt, mint én.

Bár leírtam volna, amiket mondott, de először még kicsi voltam, nem tudtam írni, aztán meg azt gondoltam, hogy mindig emlékezni fogok rá.