Miért bánnak a szülők másképp az elsőszülött gyerekkel mint a másodikkal (vagy a többivel)? Többi lent

Lassan 20 vagyok(lány) de a szüleim úgy bánnak velem, mintha 15 éves lennék. Öcsém 16 és összehasonlítva, hogyan viselkedett velem anyám, egyre többször érzem, hogy igazságtalan. De sosem teszem szóvá mert tudom, hogy felesleges, vagy csak rosszabb lenne. Mondom miket vettem észre. Középiskolás korom óta kolis voltam, majd mikor végzős lettem, öcsémet is oda vették fel. Mikor 10.es voltam és nagyon keveset írtam anyámnak, pedig mondta hogy írjak többet, hogy mi van velem, nem mindig tettem így előfordult nem egyszer mobil nélkül voltam suliban és csak otthon kaptam meg azt is csak rövid időre és csak akkor kaphattam vissza ha többet írtam hétközben anyámnak. Azt veszem észre, öcsém most ugyanezt csinálja, de vele még hasonlót sem tesz, csak kedvesem rá szól hogy írjon azért néha... Minden évben és legtöbbször félévkor is 4 egész fölött volt az átlagom, de még ezért is piszkált anyám, hogy ő sokkal jobb volt az én koromban meg lehetne jobb. Öcsém szeptemberben kezdi a 11.osztályt és épphogy 3-as átlaga van. Sosem szidják őt úgy, ahogy engem. Legtöbbször neki minden el van nézve. Mondtam majdnem 20 vagyok, de még mindig engedélyt kell kérnem a szüleimtől, hogy mehessek valahová hétvégén, de azt is csak kéthetente, mert ez már így is sok. Öcsém kérdezés nélkül szokott elmenni falun belül akárhová, vagy ha távolabb csak bejelnti és viszik is kocsival meg egyéb. Valahányszor kisebb dolog miatt vitázunk, tényleg nem komoly dolog miatt és anyám is jelen van, őt pártolja, még ha bizonyítani se tudja hogy igaza van, vagy tényleg nincs igaza. Csak azért is az ő oldalán áll, hogy ne az enyémen kelljen. Ha megyek is valahová, alkalmazkodnak öcsémhez, hogy ne kelljen még értem is jönni vagy engem vinni. Igen, apróságok, de már több éve ez megy, és nekem még csak jogom sincs megszólalni, mert "ők a szüleim és ne legyek tiszteletlen" mert ha mégis, akkor hogy merészeltem és milyen hálátlan vagyok... Alig várom hogy szeptembertől egyetemre menjek, havonta egyszer majd hazajárok és örüljenek.. Még a barátommal sem alhatok egy szobában, pedig már egy éve együtt vagyunk. Ha anyámon múlna a garázsba zárna meg ilyenek.. Aztán csodálkozik, hogy ő sem szeret ide jönni, hiába nem mondja, látszik rajta.. És még sok ilyen apró dolog van..