Az unoka budai lakást kap, nekünk meg az önerőben nem segítenek? Ez hol igazságos?
A szüleimmel élünk négyen (a férjem, a két gyerek és én). Nem vagyunk milliomosok,segítség nélkül esélyt nem látok arra, hogy nekünk valaha saját ingatlanunk legyen. Tavaly apám örökölt egy nagyobb összeget, és próbáltunk beszélni velük, hogy legalább kölcsönbe adják, hogy tudjunk venni egy panelt legalább (itt nálunk egy külső területen lévő, 2 szobás lakást már lehet kapni 8-9 millióért). Először úgy indítottunk, hogy vegyenek, ez beismerem, nem volt jó ötlet. Utána hogy kölcsönbe, és visszafizetjük, de már ott tartunk, hogy annak is örülnénk, ha az önerőben segítenének. De nem, mert minek akarunk mi innen elköltözni, meg hogy tartanánk fenn egy házat, a gyerekeket sem bírnánk ellátni a segítségük nélkül. Ebből is rengeteg a vita, mert teljesen magukra kapatták a két gyereket (5 és 8 évesek), másoknak meg azt mesélik, hogy mi nem foglalkozunk velük, és ők nevelik őket szinte. Meg nekem tesznek szemrehányást, hogy milyen anya vagyok, hogy a gyerekeim inkább velük alszanak, mint velem, stb. Minden napra jut valami... Meg hogy ők sosem kértek pénzt itthon semmiért, 44 éves vagyok, ennyi idő alatt összespórolhattam volna egy lakásnak az árát, mire fel segítsenek ők.
Ezzel szemben itt vannak a tesómék, mindketten jól keresnek (télen egzotikus nyaralás, síelés, nyaranta a felesége és a lánya egyáltalán nincs itthon, mert tengerpartoznak, utaznak, mind a hármójuknak új kocsi, stb). Az unokahúgom most érettségizett, Budapestre megy továbbtanulni, és kinézett valami 55 milliós lakást (berendezés nélkül, szóval tuti lesz 60 a vége, ahogy ismerem). Anyámék azonnal mondták, hogy belefizetnek ők is, meg a ballagásra is külföldről vett ékszert kapott ajándékba az unoka, merthogy ezt kért, és persze ők azonnal ugrottak erre.
Rosszul esik, hogy inkább rá költik a pénzt, úgy, hogy nem is szorul rá... Mikor én továbbtanulni mentem, nemhogy lakást nem vettek, de albérletet sem voltak hajlandóak fizetni. Most meg azonnal, és nem jó akármilyen lakás, mert ő külső kerületbe nem költözik, panelba nem megy, legyen mélygarázs, stb. Anyámék meg azonnal ugranak, hogy hát persze, nem is szabad rossz környékre menni... Ráadásul a tesómék rá sem szorulnak a segítségre, mindenük megvan. Mi meg két szobában nyomorgunk négyen az emeleten, konkrétan arra nincs pénzünk, hogy beszereltessünk 1-1 légkondit a szobákba, vagy hogy elmenjünk legalább egy hosszúhétvégére a nyáron valahová.
A szüleidnek van igaza. Egyszerűen nem hiszem el hogy 10 évig nem találtál munkát. Nem kell semmit a gyerekekre fogni. A 10-ből 4 év otthonlétet ha indokol a 2 gyerek jóindulattal (mert hogy a szüleid ezek szerint bevállalták volna akár már 1 évesen is a gyerekfelügyeletet, te meg mehettél volna dolgozni már akkor). A fennálló 6 évben miért is nem találtál munkát? Egyáltalán ilyen körülmények közt hogy mertél GYES-re gyereket vállalni?
Ha már ilyen kényelmesen elvoltál az elmúlt 10 évben, miért elégedetlenkedsz a helyzeteddel? Ennyi idő alatt rengeteg lehetőségetek lett volna félre tenni, albérletet keresni stb.
A szüleid az unokában látnak perspektívát és ezt támogatják. Benned nem sok van az eddigiek alapján.
Nekem is gyanús, hogy egyszer már feltetted ezt a kérdést. Tételezzük fel, hogy valós a probléma.
Azt mondom neked kérdező, adogasd össze mennyit spóroltatok azon, hogy a szüleid négyőtöknek lakhatást és ezt-azt biztosítanak. Könnyen megfogod látni, hogy ebben a helyzetben semmi igazságtalan nincs. Ti apránként kaptatok elég nagy segítséget.
A 10 éves munkanélküliségre meg azt mondom, hogy ezek szerint sosem voltál még szorult helyzetben (köszönd az anyádéknak, akiket ócsárolsz). Hidd el, ha albérletben laktatok volna és fenyegetett volna a hajléktalanság és az éhhalál, egyből találtál volna munkát. Amiket te itt nyomsz az csak rizsa és kifogás. Mondom ezt úgy, hogy nekem sincs még saját ingatlanom, de nem is anyámékkal élek.
Elolvastam majdnem az összes kommentet.
Lenne néhány kérdésem: komolyan 300 ezer forint körüli a magyar nettó jövedelem?
Valóban ennyire könnyű boldogulni Magyarországon?
Csak mert nekem nem ez jött le...
Ha igen, akkor megeszem a kalapom és vissza költözöm Angliából...:D
Kedves kérdező!
Eléggé kacifántos helyzet, mindenesetre a szüleid sokat adtak neked, hiszen élhetsz náluk az egész családoddal; az részletkérdés, hogy "nem tudtál félre tenni".
Ha belegondolsz, akkor nagy valószínűséggel a házat ti fogjátok örökölni, ellenben a testvérdék eddig nem kaptak semmit, valahogyan ezt ki kell egyensúlyozni.
A szüleid a pénzükkel egyébként is azt csinálnak amit csak akarnak.
Szerintem békéljetek meg a helyzettel, legyetek hálásak, tegyetek félre, béküljetek ki... Nem mindenkinek vannak ennyire normális szülei.
(Lehet le pontozni...)
Mert őszintén, a 40-hez közel még mennyit kellett volna várnunk a gyerekvállalással?!:)
Ha még magadatokat sem bírjátok fenntartani (lakhatás, munka), akkor egyáltalán nem kellett volna gyereket vállalnotok, nemhogy kettőt. Nem kötelező. Mit adsz nekik tovább? Az életképtelenséget, meg az élősködés gyakorlatát?
Én sem ölnék belétek egy fillért sem. Két ekkora duplanullás lúzert, a férjed is mi a fenét csinált az élete első felében? Te is csak az elmúlt 10 évről beszélsz. 34 éves korodig mit értél el, mire építkeztél, amikor úgy gondoltad, hogy neked családot kell alapítanod anyádék emeletén? És azóta, ott éltek, és mégis annyi megtakarításotok sincs, hogy ilyen csipri-csupri dolgok teljesen elviszik, mint szemüveg, meg új mosógép?! (igen, tudom, hogy mindkettő több tízezres tétel, de bakker...ennyi nem kellene, hogy lenullázzon) A hitelt akkor miből fizetnétek havi szinten vissza?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!