Az unoka budai lakást kap, nekünk meg az önerőben nem segítenek? Ez hol igazságos?

“Nekem az a véleményem, hogy az ilyen szülök nem akarják elengedni a gyereket”

És azt mivel magyarázod, hogy a tesója, akinek pontosan ugyanazok a szülei, idézem: Ezzel szemben itt vannak a tesómék, mindketten jól keresnek (télen egzotikus nyaralás, síelés, nyaranta a felesége és a lánya egyáltalán nincs itthon, mert tengerpartoznak, utaznak, mind a hármójuknak új kocsi, stb). Őt nem akarták otthon tartani?

Tudod a prolit pontosan arról lehet felismerni, hogy mindenért másokat hibáztat, és bárkit, aki nála jobban boldogul, azzal húz le, hogy csak szerencséje volt, mert így sosem kell beismernie, hogy ő maga volt kevés egy feladathoz.

"Őt nem akarták otthon tartani?"

Ki tudja. Lehet hogy igen. Engem is próbáltak annakidején, de nem maradtam. Most távolról jó a kapcsolat így évtizedek után.

De van a rokonságban is példa, ahol az egyik testvérnek mindig cask sulykolták, hogy balfácán, meg úgysem ért semmihez (pedig talpraesett), a növérének meg mindig segítettek, egyszerüen mert ö volt a kedvenc.

Szerintem a kérdezö nem hibáztat senkit Egyébként nekem is van olyan haverom, akinek nem jutott több mint a kérdezönek, de nagyon jól érzi magát a börében, az anyjának úgyis nagy lenne a ház a nagy telekkel. Elkezdtek állatot tartani, mellékesben dolgozik kertekben.

Amikor meglátogatm, az az érzem hogy gazdagabban élnek mint mi, annak ellenére hogy kb. a tizede a bevétel. Ö sem tudna kigrani, csak neki mindjuk nincs is szüksége rá.

"konkrétan arra nincs pénzünk, hogy beszereltessünk 1-1 légkondit a szobákba"

10 éve ott éltek, nem fizettek albérletet, miért nincs penzetek?

És Mibol fizetnetek a részleteket, ha nem tudtok felretenni? Az őnero sem segítene ki titeket es valszeg ezt tudják apadek is, hogy majd velük fizettetnetek a részleteket is.

Több dolog is eszembe jutott a téma kapcsán:

1. A szüleid valószínűleg maguk mellett akarnak tartani. Ha fiatalabb gyerek vagy, 99%. Nálunk is a párom családjában az öccsét nem annyira támogatják, nem fizették neki az egyetemet, nem nyomták előre, mint az idősebb páromat. Ő csak menjen betanított munkára, maradjon tanulatlan és egyszerű, mint ők, akkor majd otthon marad ugye, nem mint a párom, akinek nagy karrierje lett és hamar elment otthonról. Húgomnál hasonló helyzet volt, ott is megpróbálták a szerencsétlenné, életképtelenné neveléssel otthon tartani, hogy ne maradjanak egyedül. Sikerült is, ő is odaszült a nyakukra, most még úgysem tud már elmenni, mint előtte tudott volna. Ráadásul az unokákhoz is túlzottan ragaszkodnak a szülők, így mindent megtesznek, csak ne költözzenek el tőlük, mert akkor ketten maradnak és unatkozni fognak.

2. Mégis azt kell mondjam, bár mocskos, mérgező és undorító szülői magatartás ez, azért a gyerek is rendesen benne van, ha nem is tudatosan. Az életképesebbik gyerek jó korán kimenekül a családi fészekből, felépíti önerőből a saját életét, gyakran sikeresen kitör aszegénységből, ti, életképtelenebbek, elkényeztetettek meg élvezitek életetek végéig a szülői kiszolgálást. Nekem is jól esne, ha anyám mosógépét használhatnám, nem kellene sajátra költeni. Vagy ha akkor passzolnám le a gyerekeket anyámnak, amikor jól esik, mert a szomszédban él. Vagy ha néha, csak néha főzne rám. De nekem nincs ilyen luxus. Nekem mindent magam kell megoldanom, volt hogy 300 km-re a szülőktől, most csak 50-re, de így sem futunk át egymáshoz minden nap. És lehet, hogy az életképtelen húgom irigy rám, mert én milliós jövedelemből élek a párommal. Az én gyerekemnek lehet előbb lesz lakása, mint az övének. De én félreteszek, befektetek, okoskodom a pénzzel, míg ő elveri cigire, bulikra, kocsikra. Nekem ezerszer stresszesebb az életem. Ha én hazaérek, csak a párom van, sokszor ő a heti 70. óra munkája közepette. Nincs kinek kibeszélnem a gondjaimat, míg a húgomnak mindig ott van anyám meg apám. Már azzal óriási segítséget kap, hogy ott lakhat. Mi havi 100 ezret fizetünk a lakáshitelre egy kis lyukért (talán jövőre cseréljük le, a legmagasabb ingatlanárak közepette). Plusz rezsi közel 50 ezer. A húgomnak ilyen nincs. Ő a havi 150 ezret simán elrakhatná, ha nem szórná el. Mégis neki sír a szája, és nekünk megy könnyen - szerinte.

Ezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy milyen sokat jelent, ha valaki a szüleinél lakhat. Csak egyéni döntés vagy képesség kérdése, hogy ki tud-e abból törni, hogy ott is ragadjon. Ami lássuk be, sokkal kényelmesebb, mint elköltözni.

3. Érdekes, az átlag magyar mennyire csak sablonokban tud gondolkodni. A kérdező szegényebb, mint egy átlag magyar, őt lehúzzák, hogy semmirevaló, kérdőre vonják, miért nincs pénze. Én jól élek, volt már itt 1-2 kérdésem az életemmel kapcsolatban, engem meg azért szóltak le, mert ne gondoljam, hogy bárki is irigyli a havi 1,5 milliós jövedelmem meg az új kocsim, mert biztos nyomi vagyok a való életben és csak menőzni akarok. Érdekes, mennyire csak a sablon megy: ne merészelj sem túl szegény lenni, mert hol a pénzed, miért nem dolgozol, miért nem gyűjtesz, milyen nyomi vagy, az válaszolók nyomába sem érsz, mert ők mind sikeres, boldog átlagpolgárok... ha meg jól keresel, akkor meg ne gondold, hogy bárki is szeretni fog így téged, meg ne gondold, hogy jobb vagy bárkinél, mert a válaszolók szerint nyomi vagy, biztos nincs életed a pénzed mellett, és különben is, ne mutogasd amid van (pl ne ülj be az autódba), mert mindenki utálni fog.

Magyarán csak magyar átlagpolgárnak szabad lenni itt az oldalon: nettó 150-300 ezer ft közötti jövedelem, mindenki dolgozzon, eltartott 16-75 között nem lehetsz, mert akkor rajtuk élősködsz (:DDD), legyen egy szakközépiskolás végzettséged, diplomásként már okoskodó vagy, szakmunkásként meg kulimunkás... legyen egy 8-15 év közötti autód, se nem jobb, se nem rosszabb, legyen egy közepes áru ingatlanod és párszázezres megtakarításod. Ja és egy iPhone-od, mert ugye 300 ezres telefon dukál a 150 ezres fizuhoz. Magyarországon legalábbis.

Ha ilyen vagy, van esélyed beilleszkedni a nagy magyar társadalmi életbe. Ha ebből lefelé vagy felfelé kilógsz, utálni fognak.

Na ez még undorítóbb, mint a kérdező szüleinek a mérgező magatartása.

Jaj de mérgezőek, tényleg. Ingyen lakhatás kapott a kérdező, odavihette a férjet, odaszülhetett két gyereket..stb. Tényleg szörnyű!

Arról is a szülők tehetnek, hogy 10 évig otthon ült? Hogy nem futja nekik egy klímára? ELveszik talán a pénzt? Ja nem, épphogy még ők adnak lakhatás formájában.

"44 éves vagyok, ennyi idő alatt összespórolhattam volna egy lakásnak az árát, mire fel segítsenek ők."

Sajnos itt az igazság. A másik probléma pedig az, hogy ha egy nyomorult klímát nem tudsz lóvéba kitenni, akkor mi a kóchengeresből akarod a törlesztőt fizetni X éven át? Abba a hitelbe a mostani házat is belevenné a bank és ki az a hülye tulaj aki ebbe bele menne?

"Jaj de mérgezőek, tényleg. Ingyen lakhatás kapott a kérdező, ..."

Az orrodig még ellátsz.

Lehet kapni úgy is ingyen lakhatást, hogy "gyertek lakjatok itt, több marad a gyerekekre, meg legyen könnyebb nektek."

Meg lehet úgy is hogy "úgy sem vagytok képesek megélni, trógerek vagytok, itt élösködtök rajtunk. Úgyhogy úgy táncoltok ahogy mi fütyülünk."

A másodikat megtapasztaltam, érdekes módon amikor vátottam levelezöre a iskolában és készültem költözni, órákig rágták a fülem, hogy elcseszem az életem. Nem csesztem. Volt még egy próba, mert évekkel késöbb kaptam egy zsírosabb állást a közelükben, hittem nekik hogy megférünk 2 különálló házban 5-en (akkor már gyerekkel).

Megint menekülés lett a vége.

Nekem egy gondolatom van ehhez.

"Ha 20 évesen nem vagy elég szép, 30 évesen elég okos, 40 évesen elég gazdag, akkor már se szép, se okos, se gazdag nem leszel." Ez rád abszolút igaz kérdező.

Nem olvastam végig az összes hozzászólást, irom amit gondolok.

Én diákmunkából (engem sem támogattak) szedtem össze az önerőre valót anno. Persze beletelt pár évben, de ha az ember egyszer szépen elkezdi félretenni a pénze egy részét, akkor abból előbb utóbb egy szép kis összeg lesz. Tehát mit csináltatok ti a férjeddel? 44 éves vagy ugye. Van két gyerek, de ez nem kifogás! A szüleidnél laktok, talán albérleti áron, vagy elveszik minden pénzeteket??? Képzeld milyen azoknak a pároknak, akik albérletben élnek, de mégis gyűjtenek arra, hogy meglegyen az önerő!!!

A szüleid pedig már azzal sokat támogattak, hogy oda engedtek a gyerekekkel és a férjeddel, ezzel már sokat tudtatok volna spórolni. Ahogy elnézem vigyáznak is, foglalkoznak a gyerekekkel- nap mint nap. Tehát a ti gyerekeitek már eddig is többet kaptak (anyagiakban és figyelemben is) mint az érettségiző unoka!

Arról a testvéredék nem tehetnek, hogy ők jól alakitották az életüket. Nyilván gáz, hogy nektek nem jöttek úgy össze a dolgok, de ez van. A szüleid szerintem eléggé korrektek. Valószinűleg látják, hogy komolytalanok vagytok a férjeddel, hiszen egy komoly pár- főleg gyerekekkel- igyekszik és mindent megtesz, hogy érvényesüljön és, hogy megteremtsen mindent a családjának! Mit csináltok ti? Kesergés, semmi spórolás...

Mire megy el a két fizetés?? Gondolom dolgoztok nem?? Szóval nem értem. Vannak olyanok akik 1 szobában nyomorognak, szóval a kettő még nem is olyan vészes- főleg ha ingyen van!