Az unoka budai lakást kap, nekünk meg az önerőben nem segítenek? Ez hol igazságos?
A szüleimmel élünk négyen (a férjem, a két gyerek és én). Nem vagyunk milliomosok,segítség nélkül esélyt nem látok arra, hogy nekünk valaha saját ingatlanunk legyen. Tavaly apám örökölt egy nagyobb összeget, és próbáltunk beszélni velük, hogy legalább kölcsönbe adják, hogy tudjunk venni egy panelt legalább (itt nálunk egy külső területen lévő, 2 szobás lakást már lehet kapni 8-9 millióért). Először úgy indítottunk, hogy vegyenek, ez beismerem, nem volt jó ötlet. Utána hogy kölcsönbe, és visszafizetjük, de már ott tartunk, hogy annak is örülnénk, ha az önerőben segítenének. De nem, mert minek akarunk mi innen elköltözni, meg hogy tartanánk fenn egy házat, a gyerekeket sem bírnánk ellátni a segítségük nélkül. Ebből is rengeteg a vita, mert teljesen magukra kapatták a két gyereket (5 és 8 évesek), másoknak meg azt mesélik, hogy mi nem foglalkozunk velük, és ők nevelik őket szinte. Meg nekem tesznek szemrehányást, hogy milyen anya vagyok, hogy a gyerekeim inkább velük alszanak, mint velem, stb. Minden napra jut valami... Meg hogy ők sosem kértek pénzt itthon semmiért, 44 éves vagyok, ennyi idő alatt összespórolhattam volna egy lakásnak az árát, mire fel segítsenek ők.
Ezzel szemben itt vannak a tesómék, mindketten jól keresnek (télen egzotikus nyaralás, síelés, nyaranta a felesége és a lánya egyáltalán nincs itthon, mert tengerpartoznak, utaznak, mind a hármójuknak új kocsi, stb). Az unokahúgom most érettségizett, Budapestre megy továbbtanulni, és kinézett valami 55 milliós lakást (berendezés nélkül, szóval tuti lesz 60 a vége, ahogy ismerem). Anyámék azonnal mondták, hogy belefizetnek ők is, meg a ballagásra is külföldről vett ékszert kapott ajándékba az unoka, merthogy ezt kért, és persze ők azonnal ugrottak erre.
Rosszul esik, hogy inkább rá költik a pénzt, úgy, hogy nem is szorul rá... Mikor én továbbtanulni mentem, nemhogy lakást nem vettek, de albérletet sem voltak hajlandóak fizetni. Most meg azonnal, és nem jó akármilyen lakás, mert ő külső kerületbe nem költözik, panelba nem megy, legyen mélygarázs, stb. Anyámék meg azonnal ugranak, hogy hát persze, nem is szabad rossz környékre menni... Ráadásul a tesómék rá sem szorulnak a segítségre, mindenük megvan. Mi meg két szobában nyomorgunk négyen az emeleten, konkrétan arra nincs pénzünk, hogy beszereltessünk 1-1 légkondit a szobákba, vagy hogy elmenjünk legalább egy hosszúhétvégére a nyáron valahová.
Bocsi de aki 10(!) évig nem talál, az nem is akar! Ti kaptok ingyen lakást, ételt, villanyt, meleg vízet, meleget télen stb!!
Az, hogy tesód+párja jól él, az az ő dolguk, ők melóznak érte vagy nyertek a lottón vagy tökmindegy!
10 évig nem találtál munkát? Na neee... Itt tényleg veletek van a baj. Én egész életemben össz-vissz 3 hónapig voltam munkanélküli, azt is szándékosan és tervezetten. Amint lejárt a 3 hónap egyből volt munkám.
Aki dolgozni akar az ebben az országban talál munkát.
Én 2 éve kezdtem el újra dolgozni (előtte 10 évig nem tudtam elhelyezkedni), de a munkahelyem élhetetlen volt, kekeckedő, mindenben a hibát kereső kollégákkal, elviselhetetlen főnökkel. < A kifogásaiddal a saját lelkedet nyugtatod? 10 évig nem tudtál elhelyezkedni... mert nem akartál :) Tudod a szükség nagy úr, ha annyira kellett volna a pénz, elvállalsz bármilyen munkát, árufeltöltéstől kezdve a takarításig. De így, hogy van fedél a fejed felett, nincsenek kiadásaid persze, hogy nem fűlik a fogad hozzá
Májusban tönkrement az autónk (2 havonta szerelőhöz hordjuk, újat kéne venni már, mert ez 19 éves és minden baja van), előtte a tv-nk. <- Van ám fontossági sorrend..
Áprilisban a gyerekeknek lett szemüveg véve, új cipők, a férjem fogorvoshoz ment. <- húha, szemüveg, cipők, fogorvos.. Biztos 1 millió ment el rá az önerőből.
Márciusban beruháztunk egy mosógépre, mert az anyám nehezményezte, hogy én mindig délután-este mosok, és őt az zavarja... Szóval vettünk egyet ide az emeleti fürdőbe magunknak. <- 60 ezres beruházás.. Nem is értem,hogy alapból miért nem volt saját mosógépetek..
Kicsit nézzél magadba és rájössz, hogy nincs igazad!
44 éves korodra semmit nem értél el, semmit nem tudsz felmutatni! Ezt mégis hogy sikerült?
Ha azt látnák rajtatok a szüleid, hogy törekedtek előrébb lépni, hogy nem ülsz otthon 10 évig, hanem bölcsődébe adod a gyerekeket 2 évesen és elmész dolgozni főleg úgy, hogy arany életed van, hiszen van segítséged, ha látnák azt, hogy felnőtt emberként viselkedtek és meg tudtok önállóan élni, akkor jogos lenne, de így nem! Hogy fizetnél bármilyen tartozást, hitelt, rezsit, ha még egy nyamvadt klímát sem tudsz kifizetni? Ezeket nyilván ők is látják.
A gyerekeket hogy tudják magukhoz édesgetni? Ti mennyit foglalkoztok a gyerekekkel? Viszitek őket valamerre, szerveztek nekik családi programokat? A gyerek azt szereti, aki törődik vele! Aki mesét olvas, játszótérre megy, süt-főz neki. Tudod, van az a mondás, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel. Hát ti kaptatok ingyen egy egész felső szintet egy családi házból, kaptatok bőven segítséget (tudod hány szülő van, akik a gatyájukat kifizetik a táborokra, bébiszitterekre???), mégsem jutottatok előrébb. Ezen érdemes lenne elgondolkodni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!