Vertek a szüleid kiskorodban? Hogyan szabadultál meg tőlük?

Apum a tudatalattim szemébe nem volt apa, se idegen, se barát, sőt talán még ember se, hanem maga az abszolút dominancia egy sajátos személyiséggel.

Ne értsétek félre sok jó tulajdonsága van s volt, de a gyereknevelés, pszichilógia, és hasonlók nincsenek közte.

Én eléggé sajátos emberke voltam mindig is, és a tanáraim kicsiként elég abalfabéták voltak. Ahogy apámnak sem, nekik se volt erősségük a kommunikáció. Egyszer apám azt mondta, hogy beírásért megver. Ez fenekelés fakanállal, de olyan hogy.....

Egyszer még kaptam beírást, utána legközelebb, amikor már nem vele laktam, ami évek múlva volt.

Egyszer nagyon piciként a postára menet megtámadtam egy mászókát, ami túlzás nélkül 40 méterre volt a postától. Apám egyszer kétszer mondta, hogy menjek, de talán meg se hallottam. .. még csak ott sétáltak az úton a nyitott játszóvár mellett. Aztán arra lettem figyelmes, higy apám azt mondja, ezért otthon kapok. Egyből lemásztam.. lószrt, leteleportáltam, aztán szó se esett róla. Majd otthon az első dolga volt elfenekelni.

Neki ez kb olyan volt mint az üzlet. Megtörtént, rá másodoercekre úgy beszélt, mintha nem kéne magát szégyellnie az esett miatt, vagy meg se történt volna.

Elég szánalomra méltó, s noha nem voltam sokat verve, a lelki része, hogy egy kb kiszámíthatatlan abszolút dominancia, öntörvény ítéli el minden tettem, amivel beszélni se lehet, megértés nulla, és kb annyi apa fiú beszélgetésre emlékszem, amennyi ujjam van egy kezemen.

Ja igen. Bocsi, h kettőbe írom.

Megszabadulás annyi volt, hogy.. hát ő egész életében leszrt mindent, és egyszerűen máshoz költöztem, aztán most is az van, hogy nincs miért keressem, mert semmmmmiféle emberi kapcsolatot nem alakított ki velem, és ő sem, mert... ő ilyen.