Anyuka általában miért nem szokott rászólni "kissé elevenen" viselkedő csemetéjére?

Nem értm, mi a gond azzal, hogy "sok mindenhez hozzáértek", elvégre nem ülhetnek mozdulatlanul órákig.

Szerintem túlzásba vagy esve, ha csak ennyi a gond, akkor veled van probléma.

Talán mert maga sem tudja mi az illem.

"Én nemigen szólhatok, mert nem az én gyerekem, mi közöm hozzá hogy más hogyan neveli."

Ebben viszont tévedsz, igenis jogod van rászólni bárkire, hogy ne fogdossa a dolgaidat.

Engem meg is loptak a vendéggyerekek, persze kiderült. Anyu-apu se egy nevelő szándékú megjegyzéset, se egy bocsánatot nem engedett meg felénk.

Nagyon sok szülő teljesen bullshit és abszolút nem ért a gyerkekehez annak ellenére, hogy van neki, akár több is. Szeretné azt hinni, hogy ha kipottyantott egy lurkót, akkor ő SZÜLŐ lett, nagybetűkkel, de nem, ez nem így működik. Rengeteg olyan szülő van, aki rendesen fél a gyerektől, a gyerek irányítja a családot, ők meg nem tudnak fellépni ellene, úgyhogy felteszik a pléhpofát és inkább úgy tesznek, mintha ők ezt kifejezetten így akarták volna, és ha beleszólsz, te vagy a tuskó, hogy képzeled. Közben meg maga is rabszolgaságban él a pulyája mellett.

Pont szombaton néztem végig, ahogy az unokatesómat a négyéves kislánya megüti. Ő meg nem csinál semmit, csak leteszi, hadd menjen. Oké. Ha megszólalok, rögtön bunkó vagyok, de tudjátok mit? lesz*rom, nem engem fog egy ovis csépelni meg irányítani. Gyengék, nem rátermettek, nem határozottak - sok szülő maximálisan irányítható, lefekszik a gyereknek, nem nevel, maximum ügyesen a látszatát kelti, hogy nála milyen kirányul átgondolt rendszer van.

Ezt láttad te is, kérdező. Ők nem bírnak a gyerekkel, tudják, hogy felesleges szólni, mert nincs szavuk, más feladták. Szomorú.

Semmi baj, pár év múlva majd mennek a gyerkőcök suliba, és akkor lehet a tanárokat hibáztatni, hogy miért nem nevelik meg a tök félrenevelt gyereket heti 3x45 percben...

Nagyon gyakori manapság az ilyen anyuka/apuka. Aki szerint nem kellenek korlátok. A gyerek romhalmazt is csinálhat a lakásból, azt kedves mosollyal kell tűrni, "mert hát ő még kicsi".

Egy generációval korábban ez az ostobaság még nem volt (ennyire) divatban, nem véletlen, hogy a nagymama igenis rászólt a maga unokájára.

Engem számtalanszor lepontoztak ezen a honlapon, mert a gyerek ellenállását nem letörni, hanem elsimítani akarom, mert a hisztijeire sosem büntetéssel, hanem öleléssel, megnyugtatással, eltereléssel reagálok. Viszont nálunk természetes, hogy a gyerek nem nyúlhat bármihez, amit elér, nem kotorászhat olyan szekrényben, fiókban, ahol nem az ő játékai vannak. És ezek után az óvodáskorú gyerekemnek teljesen természetes, hogy más lakásában sem nyúl a háziak holmijához. És természetesen bátran mehetek vele bárhova, soha nem kerülök kellemetlen helyzetbe (inkább mindenhol a dicséreteket zsebelem be, milyen jól nevelt!). Mert én - ellentétben a nyitókérdésben említett anyukával - igenis kellemetlenül érezném magamat, ha a gyerekem így viselkedne.

A konkrét helyzetről a következőt mondanám: anyukának lett volna kötelessége vinni olyan dolgokat, amikkel leköti magát a gyerek, ill. el kellett volna fogadnia, hogyha gyerekkel megy baráti látogatásra, akkor nem tud olyan nyugodtan beszélgetni, mintha nélküle lenne, vagy valaki más lekötné a gyereket.