A te csaladodban is tobb jar a fiutestvernek mint a lanynak?

Sajnos ez nálunk is így volt, a fiúk nem mosogatnak,takarítanak,mosnak mert az a lányok/nők "dolga". 8 év van köztem meg öcsém között és van egy nővérem. Nekünk az ajándékba kapott pénzt oda kellett adni a szülőknek azzal az indokkal kérték hogy nincs pénzük kevés a fizu, öcsém viszont eltehette magának, de ő nagyon rendes tesó titokban mindig adott nekünk a sajátjából. Nem mehettem pl fősulira mert mindig a pénz volt a kifogásuk, öcsém viszont igen. Oké én is besegítek neki hogy ne legyen anyagi gondja amiért nagyon hálás és mindig köszöngeti, nem akarom hogy úgy járjon mint én. Én úgy oldottam meg hogy elköltöztem otthonról munka mellett suli.

Úgy gondolom hogy ez nem csak az anya hibája, mert ha a fiú látja azt hogy az apa is besegít a házimunkában akkor ez neki is természetes lenne...

Mit kell ide keverni az országot?

Szüleid nyomik, de minek kell az országot köpködni ezért?

Megsúgom, az összes többi országban is vannak ilyen retardáltak, nem helyi specialitás.

A testvérem egy nagy 0. Életében nem dolgozott. 30 éves koráig nálunk lakott.

Amikor az általánost kezdtem, sokszot kaja nem volt otthon mert bezabálta a haverjaival. Füveztek, ettek, ittak.

Playstationt, xboxot, mindent vettek neki.

S3gge ki volt nyalva.

Nekem viszont 18 éves kortól fizetni kellett mindennek a felét, mindenbe beleadni, ruházni anyámat, ház körüli javításokat fizetni, stb. De én le voltam mindig nézve.

Én mindent magamnak vettem, sulit is úgy oldottam meg, ahogy akartam.

Tesóm és köztem 2 év van, ő a kisebb és a fiú.

Sosem takarított, sosem vett részt a főzésben, terítésben, ellenben nekem ugyanúgy kellett füvet nyírni, mint neki, amíg ő a pörkölőt tartotta vagy kiöntötte a vizet disznóvágáson, addig én a húst daráltam, beleket fújtam, tepertőt kavargattam..

Mindkettőnk munkájára szükség volt házépítésnél, ugyanolyan munkát végeztünk..

Ő kapta a menő cuccokat, én meg megkaptam a “neked minek azt”

Miatta kellett előfizetni 15 ezres netcsomagra, ő havonta járt fodrászhoz, az ő betegsègei valahogy mindig” súlyosabbak “voltak, sosem volt csak egy kis nátha..

Ő kapott több pénzt, mert neki csajozásra is kell, ő kapta a 30 nmes szobát, mert felhozhat lányt majd egyszer, neki szabad volt bármikor elmennie bárhova, tőlem az ismerőseim és a helyet is megkérdezték mindig..

Ha ő játszott, nekem nem szabadott gépeznem, ő kezdett a játékokban és hagyni kellett sokszor nyerni, mert ő a fiú, nehogymár egy lány jobb legyen.

Onnantól, hogy megszületett nagyon kevésszer büntették meg, mert ő üthetett, hiszen a fiúk ilyenek, elvehette a játékaimat, mert ő a kisebb, fú kegyetlen volt.

Bezzeg most, hogy erősebb lett anyánál, már tőlem várták a segítséget, amiért nem kellett tanulnia, én írtam a leckéjét, utána nekem kellett vele tanulnom, nekem kellett bevédeni anyámat, mikor már őt is verte volna, most hogy csóró és nincs végzettsége, ő kap több segítséget pénzben meg kajában is, mert jajj szegény..

A szülők tehetnek a testvérek közti rossz kapcsolatról egy az egyben, és a gyerekeik viselkedéséről is nagyrészt és arról is, milyen emberré válnak.

Annyira látszik a szüleink felfogása”nevelése” a felnőtt életünkön, hogy nevetsèges..

Nekem is sikerült belefutnom egy rakás rossz kapcsolatba, ahol pont olyan voltam, mint gyerekként, másodrangú, elnyomott, és rohadtul nem tudok tudatosan megszeretni más típusú embert, hiába próbálom.

Az öcsémnek senki/ semmi sem elég jó, pont mint gyerekkorában, ő is szenved.

Az egyetlen hátránya a fiúlétnek, hogy ugyan kevesebbszer verték el, de akkor jobban/ nagyobbakat kapott nálam.

Persze lehet válogatni, hogy az ember 2 naponta akar kis verést kis dolgokért, vagy havonta egyszer nagy dolog foltmaradós verést, nem biztos, hogy én nyertem ezzel, de kicsiként úgy éreztem.

Én fordítva látom, a lány a kishercegnő a srácok meg oldják meg maguknak a dolgokat. Pároméknál is így volt, a fiú dolgozzon, a lány tanuljon, amit kiejtett a száján meg is kapta egyből. Családomban unokatesóméknál is ez a felállás, a srác oldja meg magának, a kishercegnő megkap mindent. Apum és húgánál teljesen ugyanez.

Szerintem attól függ, hogy mit szerettek volna jobban a szülők, fiút vagy lányt.

Sok helyen így van, mint nálatok, de sok helyen meg tényleg a lány a kis hercegnő, ahogy az utolsó válaszoló is írta.

Szerintem attól függ leginkább, hogy melyik testvér az idősebb.

Páromék családjában pl pont fordítva van, férfiként ő szenved, a nővérének mindent szabad (mi csak lányok vagyunk, így az én családom nem releváns ilyen szempontból).

Mikor tesója elköltözött, heti szinten küldték neki az apanázst, sokszor ő hordta a kajákat cuccokat neki, amit küldtek otthonról... Mikor ő költözött el, még küldte haza a pénzt, mert támogatni kell a szülőket. Soha semmit nem kaptunk tőlük (nem mintha kéne, csak az összehasonlítás végett).

Ha ő hazalátogat, konkrétan munkával tölti, mert jajj mennyi dolog van, szereld meg ezt, csináld meg azt, ásd már fel a kertet, mert apád nem ért rá, tesója meg egy szalmaszálat nem tesz keresztbe.

Napestig sorolhatnám... párom elmondása szerint gyerekként is igy volt, ha a tesója tett rossz fát a tűzre, azért is ő volt a hibás, mert ő a fiú.