Nagyon rossz helyzet alakult ki köztem és a szüleim között, mit tegyek?

Szülőként írom:

Első körben soha senkivel sem osztanám meg a gyermekem kudarcait, mert ezzel konkrétan kiszolgáltatom a saját gyermekem nekik. Sem testvérnek, unokatesónak, keresztszülőnek, senkinek. Ha megkérdeznék, hogy sikerült a vizsga, azt mondanám h tanultál rá, így tudom, hogy jó lesz az eredmény, akkor is, ha nem lesz az. A gyermekem és a férjem a családom elsősorban, anyaként és apaként téged kell megvédenie a szüleidnek, a többi rokon másodlagos.

Másodszor, a gond az, hogy sokaknak nincs diplomájuk és azt hiszik, hogy egy tantárgy sikertelen vizsgája ugyanaz, mint mikor ált suliban valaki megbukott és egy évet ismételnie kellett. Nem értik, hogy egyetemen ha megfeszülsz is, vannak olyan tárgyak, ahol a tanár jóindulatától függsz.

Harmadszor: nagyon kedves srác lehetsz, ha ennyitől bűntudatod van de gondolkodj egy picit ezen, amit most írok. Nem veszed észre, de a szüleid eléggé irányítani akarnak még mindig. Apud sírása eléggé érzelmi zsarolás szagú. Hidd el, ha egy szülőnek fájdalmat okozol és talán sír is miatta, nem az lesz az első dolga, hogy az orrodra köti, éreztetve ezzel, milyen szörnyű vagy. Egy szülő feladata az, hogy ha fájdalmat okozol, kiadja magából majd megkeresi, hol csúsztatok el bizalom terén és újra felépíti azt veled, nem húz le. Azért vizsgázni mentél, nem drogozni. És anyaként írom, szóval semmi hátsó szándék nélkül, komolyan így látom: a helyzethez elsősorban az vezetett, hogy nem tudtál bízni bennük a viselkedésük miatt. Eléjük kell állnod és őszintén elmondani, hogy a személyes dolgaidat osztották meg másokkal folyamatosan, kellemetlen helyzetbe hozva ezzel téged és ezért nem tudtál megbízni bennük. Meg kell érteniük, hogy a azülő is hibázik és nekik is tudniuk kell bocsánatot kérni. Engem így nevelt anyukám és én is így nevelem a kislányom.

Remélem sikerül eléjük állnod és őszintén elmondanod, mit érzel. Ennél tisztességesebb út szerintem nincs.

"Se buli nem lesz, se semmi." Ezt nem értem: te a szüleiddel bulizol? Vagy az ő engedélyükkel?

Nagyon igyekezz azt az egyetemet befejezni és elköltözni!

Ha nem tanultál volna vagy a támogatásukat drogba fekteted, akkor hátbaszúrtad volna őket. Amit tettél, nem szép dolog, de nem "csúnya". A hisztérikus kitörés azt jelzi, gyereknek tekintenek, és az ő egójukat nézik nem kisrészt. Hát hogy képzeli a kis s@ros, hogy ezt vagy azt tesz.

Próbáld meg elfelejteni a dolgot! Majd bulizol a haverokkal, stb.

#8-ra:

46 éves vagyok, szóval több, mint 20 éve fejeztem be az egyetemet, de pontosan ismerem ezt az érzést.

És hidd el, hogy ezt csak az érti meg, aki keresztülment rajta. Van egy olyan érzésem, hogy egyik szülőd sem tanult felsőfokú intézményben.

#23-ra:

Hm, elszomorító anyukád reagálása.

Nem minden szülő méltó arra, hogy kiterítsd a kártyáidat.

Akkor lettél volna aljas, ha több féléven át úgy indultál volna el reggelenként otthonról, hogy mész az egyetemre, mikor már régesrég kibuktál onnan és egész nap csak a városban lődörögtél volna.

Anyukádnak ez a reakciója pontos magyarázat arra, miért volt félelem benned. És ez a félelem okozta, hogy hazudtál nekik. Anyukád utólag is visszaigazolta, hogy nem lehetett nekik bevallani, hogy nem sikerült akkor és ott az a vizsga.

Csak a tényszerűség kedvéért:

1. Nem vagy aljas, nem szúrtad hátba a szüleidet.

2. Ez valóban nem gyerekes csíny volt, hanem kegyes hazugság az igazsággal szembenézni képtelen szüleid felé.

3. Nem b...tál el az égvilágon semmit. Sikerült a vizsgád, tehát ha a többi is sikerül, akkor folytatod a következő félévet.

4. Hidd el ott lesznek a diplomaosztódon, sőt akit csak lehet, hívni fognak rá, és hatalmas felhajtást akarnak majd. Ismerem ezt a szülő-típust. :DDDD Enyhített kiadásban az enyéim is hasonlók.

Véletlenül se vedd komolyan anyukád kirohanását. Indulatból beszélt, fejedhez vágott, ami csak eszébe jutott. Minden csoda 3 napig tart. Eltelik pár nap, jönnek más feladatok, más hírek, megy tovább a ti életetek is.

Ha félbehagynád az egyetemet és sose fejeznéd be, akkor is ember maradnál. Nemhogy így, hogy csupán egyik vizsgádat ismételni kellett, és 2 nappal később tetted le, mint amikor szüleidnek mondtad, hogy sikerült. Ennyi az egész, nyugodtan nézz a tükörbe, semmi okod lelkiismeretfurdalásra.

Azt a tanulságot vond le, hogy ha a te gyerekednek lesz gondja az iskolában, akkor mit fogsz majd másképp csinálni, hogy ő ne érezze magát úgy, mint te most.