Nagyon rossz helyzet alakult ki köztem és a szüleim között, mit tegyek?

9-es: Jobb lett volna ha nem írsz véleményt, mert elég beteges vagy.

Kérdező, mondd meg nekik, neked milyen rosszul esik ahogy ők reagálnak,elmondják mindenkinek, stb.És emiatt inkább hazudtál, mert nem mondhattad el.

Ha nem értik meg, akkor hagyd őket,majd megenyhülnek.De hátha többet nem csinálják.

Az itteni gonosz kioktató szentfazekakkal mit se törődj, ők semmivel se egyenesebbek, mint te, a képernyő bármit eltűr.

Azzal, hogy már odáig eljutottál, hogy megfogalmaztad a kérdést, hogy nem is tudod, mitől félsz, jó úton vagy a felnőtté válás felé. Minden válasz egy kérdéssel kezdődik. Az kell, hogy elhidd magadnak, hogy nem vagy a szüleid alárendeltje, magadért tartozol felelősséggel, ne hagyd, hogy érzelmileg zsaroljanak. Értékes felnőtt vagy, aki így-úgy intézi a saját ügyeit, bukásokkal, átmenésekkel, kikényszerített helyzetben hazugsággal és lelkiismeret-furdalással: ez mind a normális élet része. Ha magadat becsülöd, azt is fogod sugározni, és ők ezt érzékelni fogják, és elkezdenek majd tisztelni. Ráébrednek, hogy nem vagy gyerek többé.

Én is ugyanígy csináltam volna, mint te. Azzal a kivétellel, hogy engem nem hatott volna meg a mupicsogasuk.

Meg van a vizsgad, oruljenek. Eddig az volt a baj, most ez. Ezutan is lesz majd valami amit talalnak, hogy bactassanak. Tapasztalat.

Nem te vagy a hibás. Sokan hőbörögnek itt, hogy így a szegény szüleid meg úgy a szegény szüleid, de ne hallgass ilyen szentimentális hülyékre. A szülői szeretet nem azt jelenti, hogy a tulajdonuk vagy, és azt teszed, amit parancsolnak. Van egy ostoba tévhit Magyarországon, hogy a gyerek legyen csendes, engedelmes és szófogadó, különben rossz ember.

Nem így van. Semmi közük az életedhez. Kényszerítettek valamire, amit soha nem akartál, nem érdekel és nem a te utad. Sírt a csalódottságtól? Jaj, meg ne szakadjon a szívem, nem kapta meg az öreg, amit elvárt az élettől? Hát, az élet már csak ilyen!

Jól tetted, hogy hazudtál nekik, ne bánj meg semmit. Az ilyen embereknek ez jár. Megjátsszák, hogy hú de szeretnek, és azt hiszik, ezt le is tudták azzal, hogy eléd lökik a vajas kenyeret, akkor most te jössz, teljesíts, feszülj meg, menj le hídba, mert ott a vajas kenyér, tehát ők szeretnek. Lóf...t!

Mi a francot csinálj? Azt, amihez kedved van. Senki nem mondhatja meg neked, hogy hogyan élj. Oda mész, ahová akarsz, azzal, akivel akarsz, és azt tanulsz vagy dolgozol, amit akarsz. Ők meg puffogjanak otthon a tévé előtt, hogy micsoda "gerinctelen" gyerekük van. Nem fogod megbánni, ha ezt teszed: felnőtt emberként tudsz gondoskodni magadról.

#9-nek igaza van. Mi a francnak kell elmondani, hogy megbuktál egy vizsgán? Van éppen elég terelőkifejezés, amivel ki lehet a kiváncsiskodókat elégíteni.

Édesapádnak nem sírni kellene, hanem elgondolkodni a nemigazmondásod okán.

Gondolom te se várod el hogy őszinték legyenek, örülsz ha a szemedbe hazudnak igaz? Nem mindenkinek való az egyetem, ennyi bukás után él elgondolkodnék inkább egy OKJ-n.

Akik szerint meg normális hogy hazudozunk a családunknak, kívánom, hogy ők is ebben részesüljenek, ha már ez a szívük vágya.