Van így értelme folytatni a családterápiát?

Ha senki nem akarja igazából a változást, illetve egyik szülőd sem, akkor sok értelme nincs. Segíteni azon lehet, aki elfogadja a segítségét.

Kitartás, hamarosan felnősz és önálló életet kezdhetsz majd. Ha jónak érzed, járhatsz te egyedül is pszichológushoz.

Ebben az esetben ne menj velük, felesleges pénzkidobás. Vagy a terapeuta irtó gyenge, mert nem tudja anyádat irányítani a megfelelő irányba. Lehet inkább családállításra kellene mennetek.

Vagy tudod mit? Mindenki írja le levélben mit gondol a másikról és adja oda az illetőnek. Néha leírva könnyebb kezelni a feszkót, mintha szemtől szembe kellene elmondani.

Vagy c terv. Verjétek meg egymást ellenőrzött körülmények közt egy kűzdő téren. Kiadjátok ami felgyülemlett.

"A helyzetet nem szeretném részletezni senkinek, de el tudjátok képzelni milyen az a mélypont, amikor inkább meghalna az ember a családja mellett."

Pedig részletezhetnéd, mert bár rossz légkörű családot el tudok képzelni, olyat semmiképp, ahol a benne levők inkább meghalnának, mint hogy otthon legyenek.

Először is hülyeség szüleidnek az az állítása, hogy "felesleges időpazarlás, így is úgy is pocsék marad a helyzet, ebből már nem lehet kijönni". Az otthoni légkör nem olyan, mint az ózonpajzs vékonyodása vagy a globális felmelegedés, hogy úgy érzi a kisember, hogy ő semmit sem tehet ellene. AZ, hogy otthon milyen a légkör, az kizárólag rajtatok, ezen a 4 emberen múlik, de még inkább csak 2 emberen: a szüleiden. Ha ők másképp viselkednének, akkor a légkör másmilyen lenne otthon, ez ilyen egyszerű. Ha semmit nem próbáltok, akkor garantáltan ugyanilyen marad a légkör. A családterápia legalább esélyt jelent a változásra.

Ha én abban a családban lennék, és valamelyik családtagom azt mondaná, hogy nem érdemes cs.terápiára járni, akkor visszakérdeznék, hogy miért, neki jó az, ami itthon van? Ha nem, akkor miért nem akarja, hogy változtatni próbáljatok?

Másik megoldás még az lehet, ha a szüleid elválnak. Nyilván megvan az oka, hogy nem ezt tették. Épp ez mutatja, hogy van összetartó erő a kapcsolatukban és épp ezért érdemes lenne keresni a lehetőséget, hogy valahogy javuljon a viszony.

Furcsa.

Vannak reménytelen esetek, akik nemhogy másokra, de saját magukra is veszélyesek. Az önzésük, az egójuk, a makacsságuk az, ami a józan észt bezárja, vagy teljesen fel is emésztette.

Ez iszonyat gáz.

Amíg nem mutatja meg valaki kivülről azt, hogy hogy viselekdnek, addig ez így is marad, mert azt hizsik jópofa dolog, avgy hogy nekik van mindig igazuk.

Én javasolnám, hogy mikor veszekednek vagy verekednek vagy ordítanak egymással, azt próbáld meg felvenni kamerával, gyűjts össze kb. 3-4 alkalmat, majd a terápián mutasd be nekik ezt, akár egyeztess előre a terapeutával.

Egyik barátnőm a szüleit így borzasztotta el, hogy mennyire aljasan én gusztustalanul bántak egymással otthon a szülők.

Valami átütőre van szükség, ami elborzasztja őket, másképp minden marad a régiben. Anya nem vál el, mert fél hogy nem kell senkinek, apu nem vál el, mert mosnak és főznek rá. Egyik se akarja előről kezdeni az életét, ezért van ez a helyzet. Ha tisztelnék és szeretnék egymást, akkor ez nem lenne..