Szerintetek egy ilyen eset után van értelme kitálalni az igazságot?
Hosszú történet lesz, de a lényeg az, hogy hazudtam a szüleimnek egy nagyon súlyos dologban, amiből viszont győztesként kerültem ki.
23 éves egyetemista vagyok (pontosabban voltam), és ez volt az utolsó félévem két tantárggyal. Első körben azt hazudtam, hogy már csak egy tárgy van, amit teljesítenem kell. Az egyik tárgy sikerült is, míg a másikból hatodik vizsgán is megbuktam. Ilyen esetben a vizsgaidőszak végén elbocsátják a hallgatót az egyetemről és újra kell felvételizni. Tekintettel arra, hogy szeptembertől új mintatanterv lesz, csak arra tudtak volna felvenni, így elég sok teljesített tárgyam ment volna a kukába és csinálhattam volna helyette újakat félévenként 300.000 Ft-ért. Ezzel szemben a szüleimnek azt mondtam, hogy bőven van még lehetőségem vizsgázni ebből a tárgyból, ha nem is ebben a félévben, de a következőben megcsinálom.
A helyzet úgy oldódott meg, hogy volt még egy vizsgaidőpont, a tanár pedig felajánlotta, hogy menjek el arra is, és a hatodik vizsga eredményét felülírja a hetedik eredményével. Persze azt is elbuktam. Ez a tantárgy egyébként egy sávos tárgy volt (minden sávból kell egy tantárgyat teljesíteni az abszolváláshoz). Nagy nehezen sikerült összehoznom azt, hogy egy másik tantárgyat elfogadtassak ebbe a sávba, így az abszolvált státusz hamarabb került be, mint ahogy elbocsáthattak volna.
Jogos a kérdés, hogy miért nem vagyok őszinte a szüleimmel. Ennek az az oka, hogy a 3 éves képzésen már ötödéves voltam. A szüleim pedig már állandóan azt mondták nekem, hogy soha nem fogom megcsinálni az egyetemet. No meg mellesleg nagyon nem hiányzott volna a leb_szásuk (bevallom, hogy rettegtem ettől), mert az sok mindent elért volna nálam, csak épp egyről a kettőre nem vitt volna.
Ami engem érdekelne az az, hogy egy ilyen esetben ezzel a helyzettel szerettetek volna tisztában lenni? Ha igen, akkor hogyan reagáltatok volna rá, illetve hogyan segítettétek volna a fiatokat/lányotokat? Valamint, mit szólnátok hozzá, ha utólag utólag tudtátok volna meg a történteket? Jobb az ilyet már akkor örökre eltitkolni?
Hasonló szituációban voltam tavaly. Én elmondtam az igazságot és nagyon nagy lebaszás lett a vége és azóta is az egész családtól ezt hallom vissza. Bárkivel bármiről beszélek biztosan, hogy valahogy felhozzák ezt. Életkedvem is elmegy az egésztől.
Én a helyedben csak akkor mondanám el ha nem tudsz vele élni és zavarna, hogy ebben nem voltál őszinte. Vagy esetleg később amikor megvan már a diplomád. (kezedben)
Abszolváltál, nem?
Akkor most írj egy jó szakdolgozatot és diplomázz le.
A részleteket megtarthatod magadnak. A lényeg, hogy minden vizsgakötelezettséged megvan.
#7: Abszolvált. Szóval simán lediplomázhat.
Felesleges idegelni a szüleid, most már úgyis befejezed.
Én nem szólnék róla. A PTI alapból nagyon nehéz szak, sikerült abszolválnod, egyáltalán nem kell emiatt kellemetlenül érezned magad. Sávos tantárgy, elfogadtál másikat, ebből nem lesz gond. Ezen a szakon az 5 év egyáltalán nem számít soknak (kívülállóknak persze annak tűnik). Biztos állásod lesz vele, légy büszke magadra, hogy sikerült teljesítened :)
Sajnálom, hogy nem kaptál elég biztatást otthon a tanulmányaidhoz. Ez nem is annyira a szüleid hibája, csak más rendszerben nőttek fel. Hidd el, nagyon büszkék lesznek, amikor átveszed a diplomádat. Én ismeretlenül is gratulálok hozzá, mert tudom, hogy sok munka van emögött. :)
25/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!