Mit gondoltok arról, amikor egy anya azt mondja a gyerekének, hogy "klinikai eset vagy"?

Ilyet "beszólása", ami személyeskedő, hogy klinikai, pszichiátriai eset vagy, nem vagy normális és hasonlók valóban nem gyakran hangzanak el, ezek épp ezért érintenek mélyen, igen. De egyéb baszogatások gyakran elhangzanak. Miért így pakoltál el, minek fürdesz, miért most találkozol ezzel meg azzal. Most az esett rosszul, hogy kivittem két tányért a szobámból, elmostam őket, erre ő nem figyelt, csak látta, hogy hoztam ki két tányért. Öt perc múlva kellemetlen hangnemben szólt, hogy de mosogassak el azért. Merthogy sosem szoktam. De, igen, el szoktam mosogatni magam után. Mások után is. Nem nagy dolog, de évek óta mondogat nekem ilyeneket, arról nem is beszélve, hogy más tekintetben igazából semmibe vesz, viszont büszkélkedik velem mások előtt, így ez már sok volt (nem csak engem szokott piszkálni a családban, csak engem leginkább).

Na mindegy, pont ezért kérdeztem meg itt, hogy mások véleményét megismerve objektíven lássam a helyzetet.

Köszi a válaszokat.