Miért nem mindegy másoknak, én hogy fogok szülni?!

A félreértések elkerülése végett: nem vagyok terhes.

Nagyon alacsony a fájdalomküszöböm, egy fogászati kezelést nem bírok elviselni érzéstelenítő nélkül.

Szerencsére rendes a dokim, és mindig ad injekciót.

Már gyerekkoromban is ez volt. Kislányként hosszú hajam volt, és utáltam, ha más fésült, mert mindig húzták a hajam. Erre folyton megkaptam anyumtól, nagymamámtól, hogy hogy fogok szülni, ott ám nem szabad sikítozni, mert felképel az orvos.

Illetve hogy ha egyszer férjhez megyek, a férjem majd jól össze fog verni, ha mindig sírni fogok, amikor valamim fáj.

Illetve reménykedtek benne, hogy majd idővel helyrejön a fájdalomküszöböm, de sajna nem. Nehezen viselem a menstruációs görcsöket, a migrént, és mint írtam, a fogászatot.

Egyszer egy régi fogorvosom is beszólt, hogy "Remélem, nem fogsz szülni", mert megszenvedtem a gyökérkezelést.

Ugyanígy kicsit szégyenlősebb is vagyok az átlagnál.

Utáltam, ha kamaszkoromban pl apum bejött a fürdőszobába, amikor zuhanyoztam (kád, nincs függöny).

De ha szóvá tettem, akkor megkaptam megint a "Hogy fogsz te szülni, mikor majd 6-an bámulják a puncid közben, majd nem leszel szégyenlős?!"