Miért nem mindegy másoknak, én hogy fogok szülni?!

Vannak már különféle módszerek az érzéstelenítésre. Császár után pedig ugyanúgy el tudod látni a gyereket, mint természetes szülés után.

Ezen ne stresszelj.

"Nagyon alacsony a fájdalomküszöböm, egy fogászati kezelést nem bírok elviselni érzéstelenítő nélkül."

Ez a világ legtermészetesebb dolga. Nekem csináltak tömést (sokat), gyökérkezelést, húztak is egyszer, ill. egyik bölcsességfogamat úgy vésték ki.

Természetesen mindegyik alkalommal adtak érzéstelenítőt, igényeltem is, és ettől egyáltalán nem gondolom, hogy alacsony lenne a fájdalomküszöböm.

Amikor sérvvel műtöttek, akkor is plusz fájdalomcsillapítót adtak, amitől szépen el is aludtam (pedig nem altatásos műtétnek indult).

"Kislányként hosszú hajam volt, és utáltam, ha más fésült, mert mindig húzták a hajam."

Ez is természetes. Szerencsére felnőtt korban már magad fésülheted a hajad, így nem húzkodja más a fésűvel. Egyébként ha elakadt benne a fésű, akkor akár ki is téphette a hajszálaidat. Még jó, hogy fáj az ilyesmi!

"...ha egyszer férjhez megyek, a férjem majd jól össze fog verni, ha mindig sírni fogok, amikor valamim fáj"

Ha jól értem, azóta már van párod, így gondolom ezt az ostoba mondatot saját tapasztalatból cáfolod.

"Utáltam, ha kamaszkoromban pl apum bejött a fürdőszobába, amikor zuhanyoztam (kád, nincs függöny)."

Teljesen jogos! Apukád volt bunkó - vagy perverz. És az orvosi vizsgálatot, beavatkozást ne keverje ide, mert orvos (eü. dolgozó) előtt meztelennek lenni egészen más, mint bárki más előtt.

Ja, és ha valaki nagyon retteg a szülés fájdalmától, még Magyarországon is el tudja intézni, hogy császármetszés legyen. Nyugaton meg sok helyen eleve a terhes nő dönti ezt el.

De az előbbiek alapján nem gondolom sem azt, hogy alacsony lenne a fájdalomküszöböd, sem azt, hogy túl szégyenlős lennél.

A környezetedben sok a bunkó, csupán erről van szó.

Úgy őszintén: mi köt egy ilyen proli családhoz a vérségi köteléken felül?

A többiek minden mást leírtak.

Ugyan így voltam. Bár nekem a fajdalomkuszobommel nincs baj. Nekem folyamatosan azt mondták a terhességem előtt is után is hogy majd "kapsz egy jó kis beöntés". Mindig ezzel jött az össze nő rokonom. Nem normalis helyzetekben pl családi ebédek, kirándulások...stb...mondezt úgy hogy láttam a szemükben hogy na én most jól megnondom. Mondanom sem kell jól rá is paraztam. Utólag nem kellett volna, mert igazából semmi sem történt, a nővér tette a dolgát.

A másik kedvencem a gatmetszes. Jajj hogy hogy fáj még utána a varrás meg a kapcsok. Ők 40 év után is érzik stb. Nem mondom hogy nem erezhetik de akkor is... Ebből kifolyólag lett császár. Meglattam az ollót amivel szerintem csinalhatjak (ynem biztos hogy azzal) és akkor történt valami a lelkemben. Sajnos a félelemtől nem tudtam úgy nyomni ahogy kellett. És nem magától aszulestol vagy a fájdalomtól féltem hanem a gatmetszestol.

Ezekre csak akkor jöttem rá mire a gyermekem megnőtt. És rajottem se a beontes se a gatmetszes sem a fájdalom nem ördögtől való hanem arra hogy bizonyos helyzetekben bennünket segítsen. A második gyerekemnel ezeket meg az elejen leallitottam volt is belőle veszekedés. És hipp hopp meglett a baba. Nem vajudtam 13 órát. Nem érdekelt se a beontes se a gatmetszes meg hogy azt össze is varrjak. Ez a dolguk, csináljak.

Én nagyon megtabultam hogy nem szabad engedni hogy mások a saját lelki hulyesegeiket ránk vetítsek. Mert nekem sem az én lelki traumam volt, hanem a nő rokonaime akkor akkoriban ezt halálosan egonek fogtak fel. Ne hagyd hogy a félelmeket atvetirsek rád!

"Erre folyton megkaptam anyumtól, nagymamámtól, hogy hogy fogok szülni, ott ám nem szabad sikítozni, mert felképel az orvos.

Illetve hogy ha egyszer férjhez megyek, a férjem majd jól össze fog verni, ha mindig sírni fogok, amikor valamim fáj."

=> Ezek honnan, milyen századból szöktek ide? Olvasni is szar volt, bocs...

(3 hüvelyi szülésen vagyok túl, 3 feltárásos bölcsességfog-eltávolításon, az egyik épp friss, de ez a 2 mondat kiba$zta a biztosítékot.)