Te megbüntetnéd a gyereked, ha zaklatna valakit az iskolában?

Minden problémának a gyökerét kell megkeresni.

De látom, itt mindenki (respect a kevés kivételnek) inkább a saját gyerekkori sérülését vezetné le a gyereken. Bizony így születnek a bullyk.

Bár a legtöbb esetben amúgy is sok gond van otthon.

A nagylányomnak volt egy zaklatója: kívülről a kislány popija fényesre volt nyalva. Igazi újértelmiségi szülők második gyereke a háromból, anyu majd összeroppan a tanulás-munka-anya háromszögben, apu meg sokszor otthon sincs. A facebookon a tökéletes család, de a gyerekeket a házvezető meg dadus neveli, mert nincs rájuk idő és figyelem.

Én meg meghívtam őket hétvégére :)

Sütöttünk, meg díszítettünk sütit, beszélgettem kicsit a lányzóval is, élvezte, hogy figyelnek rá, meghallgatják, családias a hangulat.

És a piszkálódás megszűnt, barátok lettek.

Egy fontos dolgot megtanultam az életben.

Az emberek csak az agresszivitásból értenek igazán!

Nem szólnék neki semmit, bevinném a fürdőbe, és úgy megverném nadrágszíjjal, hogy befosson.

20:28 Nem az áldozatnak és a szüleinek felelőssége megoldani a zaklató családi helyzetét. A rossz élet senkit sem jogosít fel arra, hogy másokat bántson. És akinek az életét tönkreteszi az nem sokat ér azzal, hogy jaj szegény gyereknek biztos rossz. Nekem is azt mondogatták a szüleim hogy a saját hülyeségükből meg szar életük miatt bántanak az osztálytársaim, ne törődjek vele... Ja kösz csak közben nekem tönkretette az egész középiskolát és végül ott is hagytam idő előtt mert már képtelen voltam bejárni ilyen társaságba és máshol kellett érettségiznem... Nekem is volt szar életem, volt amikor sírva mentem haza mert tudtam hogy nem lesz fűtés a tél közepén... Akik meg bántottak, azoknak az volt a legnagyobb bajuk, hogy csak 2 kocsit tud használni a család mert a harmadikat totál károsra törték! Vagy hogy hol tudnak bulizni következő vasárnap. Én mégis kibírtam anélkül, hogy bárkit is bántottam volna ők meg nem...

Amúgy meg a legtöbb szülő elméletben persze hogy megbüntetné, de a valóságban nehezen hiszik el ha egy kis szörnyeteg a gyerekük és inkább őt védik.

Imádom, ahogy páran már-már keresztre feszítenék csóri gyereket.

Nem verni kell, mint valami primitív majom, hanem beszélni a fejével. Nevelni. Megértetni vele, hogy amit csinál, az rossz.

Én is szekáltam valakit anno. Én poénnak fogtam fel, nem tudtam hogy mi is történik a másikkal.

Édesanyám elmagyarázta, hogy min megy keresztül szegény. Én nagyon elszégyelltem magam, és másnap bocsánatot kértem szegénytől, és eléggé jóban lettünk.

Meg. Tévé, telefon, net nincs egy jó darabig és kapna egy kis ízelítőt abból, hogy milyen amikor a gyengébbet terrorizálják.

Az a baj, hogy általában nem ovis gyerekekről van szó, hanem olyanokról, akik már tudnak felelős(ebb) döntéseket hozni és tudnak különbséget tenni jó es rossz között. Ezek a gyerekek sosem a felsősökbe kötnek bele vagy a hasonló testfelépítésű társaikba, hanem a kis vézna, szemüveges nyomiba. Nekünk is volt egy ilyen osztálytársunk, aki öngyilkosságot is megkisérelt, annyira kicsinálta pár ilyen majom.

Sokszor láttam sírni a suli mosdójában vagy hazafelé a parkban. Hiába próbáltuk páran felkarolni, senkiben nem tudott bízni. Szóval én nem szeretném ha az én gyerekem ilyen nagypofájú csíra lenne, a büntetést nem tenné zsebre, az tuti.