Nagyon hiányzik az apukám, mit tegyek?

Ez így egy nagyon nehéz szituáció, és hazudik aki azt mondja túl lehet lenni rajta. Nem, nem leszel túl rajta soha és mindig a szívedben egy sötét komor folt ott fog maradni.

De az igazság az, hogy gyerek vagy még és a későbbi felnőtt életedben fogsz rájönni, hogy különben egy idő után oly mindegy hol vannak a szüleid. Úgyis elmész egyetemre, úgyis a szerelem vagy munka máshova szólít, akár külföldre is mész. Ma, a mai magyar fiatalság, akik nyugaton élnek, ugyanúgy csak évente 1x látják a szüleiket, ami a nullával egyenlő. Aki kint lakik az tudja, hogy a telefonbeszélgetés sem ér semmit.

Segítségben nulla, amit ma egy szülő adhat a gyerekének, most a tudat, hogy a szülő halott vagy él, szinte mindegy.

Nő vagy, gyermekeid lesznek, párod, az azért nagyon elvonja ám a figyelmet, a szerelem téged is bolonddá tesz, gyerekek majd nyavalyognak minden kis butaságért és az anyósodék meg a szüleid úgyis beleszólnának mindenbe, mert ez mindig így van.

Én értem, hogy most nagy szükséged lenne rá, de hidd el, olyan 27-30 éves korod körül rájössz, hogy mennyire de nem számít.Látni fogod a negatív példákat a barátaidnál.

A szívedben örökké él, amit átadott, az most is a lényed része, útravaló az élethez, lélekben veled van. Nehéz leírni, de hidd el, akinek a szülei mindenért kritizálják és lenézik a korodbelieket, azoknak sem jobb.

Ma pedig az igazán szép szülő-gyerek kapcsolat szinte nem létezik. Szüleinket sokkal hamarabb kapják el betegségek, nekünk egyre több pénzügyi gondunk van, tehát ez a sok hülyeség legtöbbször csak vitát szül.

Ezen felül azt szokták mondani, hogy az űr mindig ott marad. De szép lassan évek alatt, körbeöleli az élet, az új élet, hogy neked lesz egy férjed, hogy lesz egy gyereked, új élmények. Tehát a szívedben a lelkedben így körbefonja az élet az űrt és azért lesz elviselhető.

Én azt mondom, elmélkedj ezen, beszélj spirituálisan erről valakivel, de ne érzed úgy, hogy összedőlt a világ. Legtöbbünknek nagyon sok ismerőse, rokona meghalt és látod, az élet csak megy tovább.

Abban igazad van, hogy az első évek nehezek, de amúgy ez később, fiatal húszas éveid elején mind könnyebb és könnyebb lesz.

Ha 2 éve gyászolod, akkor kérd meg anyukádat, hogy vigyen el pszichológushoz. Elhiszem, hogy nagyon hiányozhat neked, de ennyi után már "illene" jobban lenni, nem pedig ennyire ezen őrlődni. Valószínűleg nem tudod feldolgozni.

Egy jó szakember tud ebben segíteni, hogy a helyén tudd ezt kezelni, ugyanúgy hiányozni fog később is, csak nem fogsz ennyire kiborulni már.

A nagyon mély érzésű emberek nehezen teszik túl magukat a szeretett személy elvesztésén.

Arra figyelj mit hagyott örökül az édesapád?

Nos nem anyagilag,hanem:azokat a szokásokat melyeket tovább fogsz vinni,azokat a válaszokat amiket kaptál,azt a szeretetet mely nem tudott elfogyni,a többit te meséld el.

Az anyukáddal sokat beszéljetek róla ez segít a feldolgozásban.

#2-es te nem vagy teljesen normális. Én most külföldön élek, van férjem, gyerekeim, de nagyon nem mindegy, hogy a szüleim élnek, vagy sem.

Kérdező: mindíg hiányozni fog, de az ember túlélésre van programozva. Idővel sokkal könnyebb lesz

Nagyon sajnálom!

Szeretném őszinte részvétemet kifejezni!

Mi történt vele egyébként?