Mit tegyek, ha nagyon hianyzik apukam?

Nagyon sajnálom, szomorú, hogy elveszítetted Édesapádat.

A gyászolás, a szomorúság természetes és jobb átélni, majd szépen a maga idejében feldolgozni, mintsem valahogy “eltussolni”. (A feldolgozatlan érzéseknek alattomos hatásaik alakulhatnak ki.) Hogy egy használható választ adjak a kérdésedre, kicsit bele kell nézni abba, hogy mi történik velünk az utolsó pillanat közeledtével. Ha elég erősnek érzed magad, akkor olvasd el ezt a részt, ha nem, akkor csak a választ, amit a végén kiemelek.

Nem tudom hogyan halt meg Apukád és milyen kapcsolatotok volt előtte. De akár várhatóan, akár váratlanul ér valakit a halál, a test esetleges fájdalmainak érzése teljesen háttérbe szorul ahhoz képest, hogy milyen érzelmeket él át ilyenkor az ember lelkileg. Számos történetet, megfigyelést olvashatunk erről a számunkra ismeretlen és talán félelmetes dologról olyanoktól, akik azt hitték meg fognak halni, vagy akiket a halál állapotából hoztak vissza, vagy ápolóktól és orvosoktól, akik olyan osztályokon dolgoznak, ahol gyakran halnak meg betegek. Azt mondhatjuk, hogy bármi is legyen az oka, de minden beszámoló feltűnő hasonlóságot mutat, tehát bátran feltételezhetjük, hogy Édesapád is hasonlót élt át. Azok élete, akik farkasszemet néznek a halállal, vagy akik a klinikai halál állapotából visszatérnek, általában gyökeresen megváltozik ennek az élménynek a hatására, de nem a fizikai, hanem a lelkükben átélt dolgok miatt.

Miért?

A beszámolók szerint az utolsó pillanatban visszapereg előttünk az életünk és mi nem úgy nézzük, mint egy moziban, hanem pontosan érezzük azokat az érzéseket, amiket akkor és ismerjük az igaz motivációinkat, ráadásul nem csak a sajátunkat, hanem történeteink összes szereplőjének érzéseit és gondolatait érezzük és ismerjük, valahogy kiterjed az empátiánk. A halálunk pillanatában jó, becsületes és tiszta szívű emberek vagyunk és amikor nézzük a “mozit”, őszintén bánunk mindent, amit nem csináltunk jól, és elsősorban azokat, amikor fájdalmat okoztunk másoknak, vagy elszalasztottunk valami értékeset valami értéktelenért.

Na és ez a lényeg! Mert a halál pillanatában minden ami anyagi - pénz, vagyon, tárgyak megvételéért való munka - hirtelen borzasztóan értéktelennek tűnik, viszont az olyan dolgokat mint a szeretteinkkel való együttlét, az egymásra fordított idő, a barátainkkal való beszélgetések, egymás segítése, mind rendkívül értékesnek érezzük majd. És rettenetesen bánni fogjuk, ha nem ezekkel foglalkoztunk, hanem az értéktelen dolgokkal. Ha meg lehetne fordítani az idő kerekét, visszamennénk és mindent “jóvátennénk”. Mindig időt szakítanánk a gyermekeinkre, az emberi kapcsolatainkra. Nem ártanánk másoknak, nem lennénk mohók, inkább boldogok és elégedettek lennénk és a szeretet lenne fontos. Hálásak lennénk a családunkért és egyetlen kívánságunk az lenne, hogy ők is boldogok legyenek. Mindig tudnánk helyesen választani értékes és értéktelen közül...

De az idő kereke nem fordítható vissza, ezért csak a tanulságokat vonhatjuk le. Azok is kevesen vannak, akik egy ilyen élmény után visszatérhetnek közénk, ők ezeket a tanulságokat magukkal hozhatják, s ezért változik meg mindannyiuknak az élete eztán. Azon már nem változtathatnak, ahogy addig éltek, de azon igen, ahogy ezután fognak. (Ha elég erős vagy, megnézheted ezt a fickót, hogyan vall erről: [link] - a magyar feliratot kapcsold be hozzá.)

S vannak, akik nem térhetnek vissza… Azért írtam ezt le, mert akármilyen is volt a kapcsolatod Édesapáddal, akármilyen személyiség is volt Ő és akármilyen életet élt, nagyon valószínű, hogy halála pillanatában ő is megtapasztalta ezeket. Meglátta, hogy mi volt IGAZÁN fontos az életében és mi nem. S biztosra veheted, hogy TE nagyon fontos voltál. Az egyik legnagyobb fájdalom lehetett neki, hogy látta, hogy többé nem lehet Veled, nem lehet a Te Apukád. S biztos, hogy nem kívánt Neked kevesebbet, mint hogy legyél boldog az életben.

A válaszom:

Édesapád hiányát egy egészen egyszerű módon segítheted csökkenteni amellett, hogy a halála feletti szomorúságot még nap mint nap átéled. Bizonyára eléggé könnyen el tudod képzelni, hogy a szüleidnek mi a legfontosabb Veled kapcsolatban: hogy egy kiegyensúlyozott, egészséges, boldog felnőtté cseperedjél. Küzdj meg sikeresen a nehézségekkel és hozd ki a legjobbat az életedből.

Nem kell direkt elterelned a gondolataid Róla, akár beszélhetsz is hozzá magadban, megoszthatod a titkaidat Vele, elmondhatod, hogy hiányzik. De ha bármilyen feladatod van a mindennapok során, legyen az egy házi feladat, esetleg valami plusz kihívás, egy önként vállalt cél vagy akár hosszú távú elhatározás is, gondolj arra, hogy Édesapád emlékéért megpróbálod a legjobb tudásod szerint végrehajtani. Nem a végeredmény a fontos, hanem hogy hitelesen és kedvvel végezd, elsősorban önmagadért és ezáltal Őérte. Próbálj felfedezni szépséget a mindennapokban, akár az őszi természetben, vagy élvezd a friss szelet, és gondolj arra, hogy Édesapád örülne annak, hogy tudsz értékelni ilyeneket és hogy hajlandó vagy élvezni az életet. Hát akkor próbáld meg ezt és hordozd a szívedben a támogatását egész életedben. Lásd meg az örömöt minél apróbb dolgokban és a nagyobbakban is minél többször és tudd, hogy ez a legjobb, amit az emlékéért tehetsz: ha egy szuper, őszintén elégedett felnőttet faragsz magadból. Nyugodtan gondolj rá, amikor csak szeretnél, és engedd meg magadnak a rossz érzéseket és a szomorúságot is, mert ez az élettapasztalat része, de tudd, hogy ő annak örülne, ha egyre gyakrabban örülnél...