Mit tennétek a helyemben? Normális ez? Kitagadnak a szüleim!?

Érdekes látni, ki hogy vélekedik. Nyilván mindenki magából indul ki.

Akkor én is had adjak tanácsot saját életemből merítve (17 évesen eljöttem az anyának nem nevezhető embertől, akitől nővérem bíróság előtt átvette a gyámságomat, és 19 évesen már önállóan tartottam el magam, dolgoztam, albérletben éltem. Most 35 vagyok, boldog házasságban, 6 éves gyerekkel, saját házban, és soha 1 pillanatig nem hiányzott az az ember, aki megszült...).

Szóval lehet, hogy anya csak 1 van, de nem kötelező a parancsait és a feltételeit elfogadni, nem kötelező az életed részének lennie...

Azt kell most mérlegelned, hogy ha a párodat választod, és valami miatt nem működik, akkor egyedül is boldogulsz-e.

Egy anya nem kérhet ilyet a gyerekétől. Az még talán belefér, hogy elmondja a véleményét, hogy neki nem tettszik, és esetleg arra kér, hogy ne vidd oda hozzájuk, de ha valami nem úgy sül el, ahogy tervezed, akkor az ajtajuk nyitva áll. Én így tennék majd a fiammal. Bárkit választ is, az én fiam marad, soha nem kényszeríteném választásra.

Ha viszont bármilyen módon függesz tőlük, akkor kénytelen vagy az ő játékszabályaikat betartani, bármennyire is igazságtalannak érzed.

"Én a szüleimet választanám, hisz rájuk mindig számíthatok."

A kérdésböl EGYÉRTELMÜ, hogy NEM számíthat a szüleire a kédezö!

"de egy 1 éves kapcsolatért én nem fordítanék hátat nekik."

Nem is ő fordít nekik hátat, hanem a szülei neki.