Normális, ha egy szülő sajnálja, hogy nem volt pénze a gyerekére?
Amikor kicsi voltam, elég rosszul álltunk anyagilag, az olyan mindennapi dolgok, mint az alap ruházkodás is gondot okoztak. Sose voltunk nyaralni.
Olyan luxus dolgok meg, mint a külön szoba már fel se merültek témának.
Mondhatjuk, nélkülöztünk. Enni volt mit, de édesség már csak olyankor, ha rokonok hoztak.
Meleg víz sokszor nem volt, fűtés mondjuk igen, de spórolni kellett vele, és pulóverben ültünk mindig a legforróbb nyári napokat leszámítva.
Néha bántottak miatta az iskolában, de csak általánosban, gimiben és fölötte már senkit nem érdekelt a másik anyagi helyzete, holott volt idő, amikor szó szerint szakadtan jártam.
Anyukám a napokban mondta, hogy sajnálja, mert nagyon nem így tervezte. Annak kapcsán merült fel, hogy máig nagyon szigorú a hozzáállásom a pénzhez, kifejezetten spórolós vagyok.
Csak nekem ez fura. Nem értem, miért sajnálja, hisz egyrészt nem az ő hibája, hogy a válság idején voltam kamasz, ahogy az se, hogy elvesztették az állásukat.
Nem ivott, cigizett senki a családban, nem ilyen okból nem volt pénz.
De ha az egészet eltapsolták volna, akkor sem szólhattam volna nagyon semmit, mert az ő pénzük. Ruhát kaptam, enni kaptam, lakni volt hol, és nem zavartak el a gyárba, amikor már nem voltam tanköteles, nem volt kérdés, hogy akárhogy állunk is, befejezem a sulit (egyetemre aztán már később mentem, mikor nem velük laktam).
Szóval, rosszul esik, és nem értem, hogy olyasmi miatt érzi rosszul magát, amiről nem tehet (mondtam neki).
válasza: válasza: válasza:
válasza: válasza:Persze hogy normális, nem is értem a kérdésedet.
Én is sajnálom például, hogy a férjem nem kapott meg gyerekkorában csomó mindent, pedig erről aztán tényleg nem én tehetek! Attól még nyilván sajnálom, hogy lemaradt dolgokról!
És mi az, hogy nem anyukád tehet róla? Hát ki, talán Orbán Viktor, vagy a biciklis postás? Alap, hogy akkor vállalunk gyereket, amikor mindent meg tudunk neki adni...Nem luxusdolgokra gondolok, de azért a normális kaja, édesség, rendesen fűtött lakás, saját szoba, nyaralás szerintem a minimum.
Ezt anyukád is belátta ezek szerint, csak kissé későn...
Szerintem a te gondolkodásmódod a fura...
Azt az egyet viszont ne bánd, hogy megtanultál spórolni!
Amikor vállaltak, akkor még minden rendben volt, később kezdődtek a gondok, amikor én iskolás voltam, aztán mint írtam, a gazdasági válság idején voltam kamasz, 14-15 éves.
Nem tudhatták előre.
válasza: válasza: válasza:Ez teljesen normális. Én is pont úgy és akkor éltem át ezt a korszakot, ahogy, és amikor te is. Suliba nem egyszer mentem úgy, hogy már darabokban volt a nadrágom, vagy épp a szentlélek tartotta csak egyben a táskám vállpántját, mert már évek óta szét volt törve rajta a műanyag tartó. Igaz, engem ezzel az iskolában nem szekáltak, mert bár birka türelmem van, ha felhergelnek, akkor annak nagyon csúnya vége is lehet.
Visszatérve a helyzetre, éreztesd vele, hogy nincs mit sajnálnia, hisz amire lehetősége volt, azt megtette. Ráadásul így olyan nevelést kaptál, aminek segítségével még a jég hátán is meg tudsz élni ha arról van szó. Viszont. Az írásodból úgy látom, hogy benned erősen megmaradt ennek a korszaknak a nyoma. Ezen próbálj kicsit változtatni, mert a garasoskodás nem mindig a legjobb út, sőt. Szellemileg is képes szép lassan tönkretenni, ha mondjuk sajnálod a pénzt arra, hogy nagy ritkán kiengedd a gőzt. Nyilván a ló túloldalára sem szabad esni, épp ezért próbáld megtalálni azt az egyensúlyt, ami még neked is kényelmes, és félretenni is tudsz hónap végén.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!