Összeköltöztem a párommal, vártam már erre, de mégis úgy érzem cserben hagytam az otthoniakat?

Nemed?

23 évesen megszületett a fiam, már férjnél voltam. Mondjuk lamentálni pont nem értem rá. Mi lenne, ha mostantól segítenéd őket?

Jo bunko valaszokat kaptal, de en megertelek.

Szerintem ez valahol termeszetes erzes, foleg egy olyan csaladban ahol nagy a kotodes. Szerintem semmi baj nincs ezzel, probalj ugy gondolni erre mint egy termeszetes folyamatra:)

Hiszen te is mondod, hogy latogatod oket gyakran, es igy legalabb nekik is tobb szabadidejuk lesz:)

Valamilyen szinten normális az érzés. De ahogy írod, ez az élet rendje. Szerintem ők is örülnek, hogy a saját lábadra álltál, komoly kapcsolatod van stb..

Ne érezd magad rosszul. Járj haza látogatóba, amikor tudsz + telefonon vagy wz interneten keresztül tudsz eletjelet adni nekik rendszeresen.

MÁR MEGINT TE?? Nőjj fel, ez gáz. Egyedül fogsz maradni!

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..

Nekem fura. Én nagyon jóban voltam/vagyok a szüleimmel, de mégis vágytam rá, hogy elköltözzek. És első perctől kezdve nagyon jól éreztem magam, és élveztem, hogy önálló vagyok. Sokkal kényelmesebb szerintem. Nyilván több a munka, feladat, de megéri, hiszen teljesen a magad ura vagy. Meg otthon úgyis gyerekként kezelnek valamilyen szinten, akkor is, ha már idősebb vagy.

Nem lehet, hogy az a baj, hogy a pároddal van gond? Nem olyan jó vele élni, nem ő az igazi?

"...úgy érzem cserben hagytam az otthoniakat?"

Ezt nem igazán tudom értelmezni! Hogyhogy cserben hagytad?

Az egész családod rokkant és te voltál az egyetlen keresőképes? Vagy naponta kellett mindenkit infúziózni és csak te értesz hozzá?

Nos, annak idején amikor én elköltöztem, többet voltam otthon, mint előtte! De tényleg!

Aztán kevesebbet, még kevesebbet, egyre kevesebbet, pedig nagyon szerettük egymást, de ez az élet rendje és meg fogod szokni! Talán neked nehezebben megy a leválás mint másoknak - ez nem tragédia - de az idő mindent megold.

Ha meg végképp nem megy, akkor hazamész tudomásul véve, hogy még nem találtad meg az igazit. Mert ha majd megtalálod, akkor magad is fogod tudni, hogy kivel szeretnél élni.