Férjem nem sokat foglalkozik a 2 éves gyerekünkkel. Ti mit tennétek?

Saját tapasztalat hogy igenis ebben a korban ill.születéstől alakul ki a kötődés, amit később nehéz pótolni/helyrehozni.

Az én 3 évesem ordított ha az apja merte 1x fürdetni, konkrétan alig ismerte...csak a hátát látta évekig ahogy a gép előtt ült. 7 éves volt a fiam mikor élete első meséjét olvasta fel az apja....meg is lett az eredménye, 11 évesen konkretan pont úgy sz**ik az apjára mint anno fordítva.

Ez egy hülye kifogas hogy az apa nem tud mit kezdeni a gyerekkel ha kicsi.

Jóég, de sajnálja mindenki szegény férfit, hogy nem tud mit kezdeni a gyerekkel. Nekem az a véleményem, hogy nem is igazán próbál... Egy két éves már elég jó partner egyszerűbb dolgokban. Visszalöki a kisautót, lehet fürdetni, érti a mesét ha olvasnak neki este... Kb nulla fantáziával lehet foglalkozni vele. Az egész akarat kérdése. Azt meg hagyjuk, hogy apuka fáradt. A volt főnököm 12+ órákat dolgozott naponta, de az mégis szent volt neki, hogy hazamegy fürdetésre és azt ő csinálja a gyerek egészen pici korától. Reggel ő volt az első az irodában, délután majdnem az utolsó és mégis foglalkozott a gyerekével.

Ezzel nem azt mondom, hogy hagyd el, de beszéj vele erről. Tudnia kell arról, hogy ez így nem lesz jó hosszú távon. Főleg, hogy hamarosan mész vissza dolgozni és akkor nem fog menni, hogy egyedül te küzdesz a gyerekkel ő meg semmit sem csinál. Próbálj ne hisztizni, hanem tudatosan nyugodtan mondd el neki, hogy mi a rossz. Azt szokták mondani a kommunikációs tréningeken, hogy ha nem üvöltözve akarod végezni, akkor mindig magaddal kapcsolatban fogalmazz meg mondatokat érzelmi vonatkozásban és ne a partneredről. Az egyes elvileg a helyes a kettes a rossz.

1) a múltkor amikor hazajöttél, bontottál egy sört majd leültél meccset nézni, akkor én nagyon magányosnak éreztem magam.

2) sosem foglalkozol velem, ezért magányosnak érzem magam melletted.

Mind a kettő igaz, de a kettesből garantált a balhé. Csak addig lehet nyugodtan beszélni valamiről, amíg nem kerül elő, hogy ki mit csinál mindig, mit nem csinál soha. A férjed nyilvánvalóan nem jó apa, de ő biztos nem így gondol magára, ezért nem is támadhatod be vele szemtől szembe, mert védekező állásba fog váltani, esetleg visszatámad.

Ha az okokat akarod tudni, akkor nyugodtan kérdezz. A tárgyalástechnikai oktatásokon azt szokták mondani, hogy 5 why (tehát miért) kérdést kell feltenni ahhoz, hogy eljuss a valós problémáig. Ez a gyakorlatban lehet kevesebb, de 3-ra tuti szükséged lesz. Miért nem foglalkozik vele? Stresszes a munkahely Oké, de miért? Legyen mondjuk valami konfliktus. Akkor miért van konfliktusa akkor xy-nal? stb...

Ha ügyesen kérdezel és jól fogalmazol akkor rengeteg infót ki tudsz szedni. Olvass utána a neten ezeknek, mert nagyon sokat számít. Teljesen más a reakciója valakinek ha ugyan azt a mondatot máshogy építed fel.

Én a helyedben küzdenék ezért a kapcsolatért. Nincs köztetek helyrehozhatatlan kár és a gyereknek fontos az apa is. Ha ez így megy a továbbiakban, akkor előbb utóbb el tudtok jutni a menthetetlen szintre, mert ha az egyik fél úgy érzi, hogy több teher van rajta (pl visszamész dolgozni), akkor onnan folyamatos lesz a vita és a feszültség.

Aposom és ismereteim szerint az összes férfi felmenő , "csak " dolgozott. De sem a gyereknevekesbol , sem a háztartásból nem vette ki a részét. Szerintem apos sosem furdetett , de az biztos hogy jatszon pl sohasem volt. Mikor nagyobb lett a párom vitte erre arra néha. De a családnak mindig minden megvolt. Ha kert valamit megkapta. Persze kereteken belül egyáltalán nem kenyzettete el a gyereket.

Nekem ez furcsa volt mindig. Kényelmetlen meg a gyerek szülés után lett. Izzadva dajkalta az újszülöttet míg zuhanyoztam , pelenka csere esélytelen stb. Nőtt cseperedett semmi . Szerette imádta a Fiat. Büszkén nézte ahogy alszik a baba ágyba. Van babaágy mert ő megkereste a rávalot. Csodalta az első lépéseit a kis cipőben amit vettünk mert O tulorazott csak hogy megvehesse a legjobb kiscipot . Persze a gyerkőc nagyobb lett ha akart se tudott volna vele nem foglalkozni. Most 4 éves, horgásznak , tök jól elvannak. De ebben sok munkám van nekem is. A háttérből kellett "kiirtani " ezt a "férfi csak dolgozik más dolga nincs " mentalitást.

Egyébként jó kapcsolatuk az apjával. Mondta már többször hogy jó apa , nem akarná mást vagy másmilyet. De azért én jobban örülök hogy már foglalkozik a gyerkőc el. Látszik hogy neki is jól esik el se tudna képzelni máshogy.

Kedves Kérdező!

Én a helyedben a következőt tenném:

esélyt adnék rá, hogy megismerjék egymást a gyerekkel, azaz pl. bejelenteném, hogy 1 hétre elutazom és felírnám neki a teendőket, hogy mit, mikor és hogy kell majd csinálnia a gyerekkel a távollétemben.

Erre az időre sajnos szabadságot kell kivennie és 0-24-ben apa lesz.

Nézzük meg a reakcióját és ha nem tudja ellátni a feladatát, akkor utána még mindig kereshetsz neki normális apát, de az esélyt meg kellene adni szerintem, hiszen eddig erre nem volt neki lehetősége - de miért is nem?!

Miért nem vontad/vonod bele a fürdetésbe?

Miért nem bízod rá a gyereket és hagyod, hogy kivegye a részét?!

Nem kérni kell rá, hanem a kezébe nyomni és tessék, neked most el kell ugranod valahová (pl. leugrasz a boltba este) stb.

Foglalkoztasd a férjedet, teremts neki lehetőséget, adj neki is feladatokat!

A gyereknek apára is szüksége van.

Szóval mielőtt eldobnád a házasságod, próbáld megnevelni a férjed és előhozni belőle az apát. Nem csak elbeszélgetni kell vele, hanem cselekvésre késztetni.

Ne add fel könnyen - sajnos sokan feladják, pedig néha könnyebb valamit megjavítani, mint kidobni és újat keresni....