Normális az hogy a férjem egyre kevesebbet foglalkozik a két kicsi gyerekünkkel?

Sziasztok!Három és fél, és másfél éves a két gyerekünk.Már pár hónapja az van, hogy ha Apa hazajön, be a gép elé, és sportfogadás, ez a két szerencsétlen gyerek meg meg van veszve Érte, alig várják hogy hazaérjen.Már mondtam Neki , hogy amikor nem dolgozik, én megértem hogy kell a kikapcsolódás, de miért nem elég mondjuk egy óra a gép előtt?A gyerekek meg csak azt hallgatják, hogy hagyj békén, most fogadok.Egyszerűen nem értem.Ha játszik is Velük 10 percet,(miután többször szóltam Neki) utána közli hohy elfáradt, elég volt.Egy kajálást nem tudunk végigülni, mert állandóan felugrál hogy megnézze hogy állnak a fogadásai, a két tévén két külön sportcsatorna szól.Szerinte ez normális, és Neki ennyi jár. mert rengeteget dolgozik.Ez igaz, anyagilag Ő látja el a családot, plusz van Neki is három nagyobb gyereke.E téren nem is panaszkodom.

Viszont lassan úgy érzem, én meg a gyerekek vagyunk egy család, Ő meg a gépe meg egy másik.Hétvégén is ha itthon van, már két órája vagyunk a kertben,várjuk Őt, ha kérjük hogy jöjjön, kiszól hogy most fontos meccs van.

Fáj a lelkem, mert én úgy gondolom, alig várnám a helyében hogy hazaérjek a gyerekekhez.

Persze rémesen meg van sértve ha szólok Neki, most például közölte, hogy mostantól reggeltől estig dolgozni fog, nem fogom látni a gép előtt, ne aggódjak. Az egészet félremagyarázta, szerinte azért mondo ezt, mert kevés pénzt keres, és így akarom dolgozni zavarni.Pedig szó nincs erről, csak tényleg fáj hogy ennyire nincs igénye a gyerekekre.

Egyébként itthon mindent én csinálok, soha nem mosogatott, a kaját elérakom, a ruhája kikészítve.

Pluszban eljár sportolni, ezért sem szóltam soha, de ha én néha átmegyek egy barátnőmhöz, persze gyerekekkel, mert Vele nem maradnak, ugye nem szokták, akkor hű de ráérek.

Egész nap egy percre sem állok meg, vagy a kicsik, vagy házimunka, de Neki soha nem jó semmi, itt mindig minden koszos, meg rendetlenség van.

Kérdeztem Tőle mi lenne ha néha én jelenteném be hogy egyedül elmegyek mondjuk úszni, vagy egy barátnőmhöz gyerekek nélkül.Nem hetente hátomszor, mint Ő sportolni, hanem havonta egyszer.Ha bármelyik gyerek elkezd sírni, akkor a na menj Anyádhoz az össz reakciója.Gondoltam ha főzök délelőtt és itthon van, vigyázhatna rájuk, mert elég veszélyes hogy ott rohangálnak, de Tőle ugyanúgy magukra boríthatnak mindent, mert hátat fordít nekünk,és gépezik.

Szerinte én fogjam be a szám, mert világot láttunk mellette, szép házunk van, egyebek.

Szerintem meg ez azért erős túlzás, azért mert Ő keresi a pénzt, én nem vagyok napelemmel működő robot.

Minden reggel, hajnalban fölkelek Vele, megcsinálom a kávét, becsomagolom a kaját.

Kíváncsi lennék Apukák véleményére is, velem van a baj?