Mindig leszólják a döntéseimet. Hogyan legyek olyan, aki nem foglalkozik velük?

Mert nincs jobb dolguk, mint csak kritizálni, és csak a negatívat meglátni. Nekik mindig félig üres a pohár, szánom őket, neked legyen mindig félig teli!!!

Ez a baj ma...

nekem ha valaki mutat valamit, vagy elmond egy döntését, mindenképpen jót mondok, még ha nekem nem is tetszik...mert akkor érzi jól magát, akkor jut előre, és akkor nő az önbizalma...

Szarjál rájuk légyszives...a kedvemért...

Az a baj, hogy ahhoz hogy magasról letojd a véleményüket (sztem legalábbis) kell egy törés. Valami, ami miatt már nem akarsz majd megfelelni még a családodnak sem. Nekem apámmal volt ilyen, az amikor részegen, nagyon alpári módon, rámordította azt, ami miatt akkor már hónapok óta evett a bűntudfat, és tudtam mia avéleménye a dologról, de a szemembe mindig csak a szépített, enyhe verziót kaptam tőle. Aztán egyszer, mikor már hónapok óta ment ez a színjáték, akkor berúgott és iszonyatosan viselkedett velem. Nem mondom, hogy nem volt igaza, meg amúgy is tudtam hogy valójában az a véleménye ami részegen előjött belőle, csak a stílus, meg ahogy mondta, a legutolsó rühes kóborkutyával nem beszél így normális ember, nemhogy a lányával, mellesleg 3 nappal a szülinapom után. Na mindegy, én ott jutottam el arra a pontra, hogy leszarom mit gondol rólam, vagy a döntéseimről, én úgyse fogok tudni megfelelni neki. ÉS azóta nem érdekel, nem veszem a lelkemre, bármit mondjon is. Ezzel azt akartam mondani, hogy ez se jó, szal nem jó, ha mindent felveszel és hagyod hogy elvegyék a kedved, de az se jó, ha eljutsz arra pontra, ahova én, hogy egyszerűen nem érdekel, mert ha ennyire nem érdekel, az már azt jelenti, hogy megszakadt a kapocs közted és az adott ember/emberek között, és már nem olyan fontosak neked, mint régen. Mert csak az tud megbántani bennünket, aki igazán fontos és számít nekünk.

Szóval próbáld meg nem felvenni, de tudom, hogy nehéz.