Jót akarsz a gyerekednek, de magaddal tolsz ki?

Nem, egyáltalán nem biztos, hogy szörnyű gyerekkorom volt, azért mert számodra nem tetszőt írtam.

Az, hogy hagyod élni, miért egyenlő azzal, hogy drogos lesz?

Szerintem is illik 12-13 éves korától kezdődően egyre több szabadságot adni neki, persze csak fokozatosan...velem is így volt, először (12 évesen, 2 hónappal a 13. születésnapom előtt) az volt, hogyha 1-kor találkozom valakivel, akkor 5-re érjek haza, aztán szépen fokozatosan egyre több idő...14 éves koromra, 15 előtt pár hónappal már teljesen természetes volt, hogyha azt mondtam, hogy most akkor 7:30-kor találkozom Budán például a barátnőmmel (F vagyok), és nem mondtam időpontot arra, hogy mikor érkezem haza...csak mentem mondjuk este kilencre.

Szó se róla, a rossz társaság mindig egy létező veszélyforrás, bármilyen korban. Én is voltam rosszabb társaságban 13 évesen. No nem önszántamból, hanem mert egy akkori ismerősöm benne volt, és ha találkoztam vele, volt, hogy osszefutottunk azzal a társasággal...cigiztek, ittak (az a bizonyos ismerős is), meg ilyenek, de én soha...legalábbis soha sem cigiztem, és csak szülői felügyelet mellett ittam alkoholt.

Megvolt mindig a kellő szabadságom, de ez nem azt jelenti, hogy amikor otthon kérdésem volt, vagy már ideje volt valamit megbeszélni (pl. szexualitás, vagy ilyenek), akkor rámhagyták, hogy majd megtapasztalom.

Lehet saját szabadság nélkül gyereket nevelni úgy, hogy magára van hagyva, és lehet teljes szabadság mellett is gyereket nevelni úgy, hogy tudja, bármikor számíthat a szülőre...én tapasztalatból azt tudom tanácsolni, hogy az utóbbit kéne megcélozni...és ez ahhoz vezet, hogyha elkoltozom sem lesz teher, ha meglátogatom a szüleimet. (Még nem vagyok nagykorú). Persze a döntés mindig a szülő kezében van, de ha a gyerek ,,zárkában” él 18 éves koráig, akkor könnyen lehet, hogy a 18. születésnapján reggel bemész tortával a szobájába, de csak egy üres szoba vár, közepén egy cetlivel, hogy elköltözött...mindenestre ez még odébb van, addig lesz idő akár tanácsot kérni, vagy kigondolni, hogyan is kéne, de belőlem mindig teljes boldogságot idéz elő, mikor XY-t csak XY óráig engedik el...boldoggá tesz a szabadságom, és szó sincs arról, hogy magamra lennék hagyva. Kívánok sok szerencsét a sikeres neveléshez, és hogy amikor arra kerül a sor, a gyermek boldogan térjen vissza a szülői házba, független attól, hogy hetente vagy havonta.