Szerintetek visszavezethető a zárkózottság arra, ha valakinek a szülei között nem volt sosem intimitás?

Hülyeség a négyzeten.

Azért ennyire nem kéne mindent a szülőkre fogni.

Tényleg divat mostanában mindenért a szülőket hibáztatni?

Az én szüleim imádták egymást. Apám állandóan csöcsörézte anyámat, ő meg nevetve sikongatott. Állandóan puszilkodtak, ölelgették egymást. Mi is kaptunk puszikat, ölelést. Én nyitott vagyok, könnyen barátkozom, a nővérem zárkózott. Pedig minket nagyon szerettek, és szeretnek ma is.A szüleim lassan 50 évesek, de még ma is ha elmennek ketten vacsorázni vagy nyaralni úgy viselkednek mintha első randijuk lenne..Komolyan, apám minden évben a házassági évfordulójukon egész nap azzal hülyül, hogy anyámat felkapja, és átviszi a küszöbön.. Anyám meg poénból felkapja a bátyám két 20 kilós súlyzóját, hogy akkor így kapja fel apu..

Szóval nálunk nem lehet azt mondani, hogy a szüleink között nincs intimitás. Mégis ahogy írtam a nővérem nagyon zárkózott, gátlásos- Én (lány vagyok) és a bátyám nem az.

Szerintem azzal is lehet összefüggésben, ha valakit az életben sok kudarc ért, sokminden nem sikerült neki, vagy túl görcsös, nem tudja önmagát elengedni, nem tud az adott pillanatban lenni, valamiért fél az intimitástól... Először óvodában próbálgatják a gyerekek játékból, esetleg akkor is lehet gond, ha valakire keményen rászólnak, megszégyenítik...

Jártam már úgy én is, hogy valakihez kedvesen hozzáértem, mire az illető rámordított és ez az emlék nem igazán halványul, pedig több mint 15 éve volt...

Lehet rá hatása. Aki úgy nőtt el, hogy nem voltak közvetlenek a családban a családtagok sem egymással, annak nyilván fura, ha más meg az.

Itt is lehet olvasni, hogy sokan egy öleléstől, puszitól is kivannak üdvözléskor. Másoknak meg tök természetes.

#1

Miről beszélsz? Az arab világban sokkal "intimebb" viszony van az emberek között, sokkal kisebb a személyes tér, több az érintés. Akkor már inkább a Finnek...

Kérdező

Lehet benne valami. Szerintem nem hibáztatás ez, de simán okozhatja.

Szerintem van benne vmi, leginkabb az, hogy én se se voltam a gyerekeimmel olyan ölelkezős-puszilkodós, és tesómmal együtt zárkózottak vagyunk, nem is mutattuk ki családon belül az érzelmeket. Aztán lett egy párom, aki nagyon igényelte ezt meg úgy mellette nekem is ez lett természetes, és azóta mindig ölelgetjük egymást napi szinten, gyeeekekkel is es kimondjuk hogy szeretlek :-) Igy sokkal jobb, a szuleim mint két kb szomszéd éltek együtt.

Azt viszont nehezebben viselem ha kollégák vagy ismerősök közel jönnek hozzám és megérintenek.