Szerintetek se normális anyám, hogy szerinte elfogadható, hogy egy férj csalja a feleségét, plusz amikor volt a Kiss László-ügy, hogy szegény embert minek bántják?

Nem mondanam normalisnak de szerintem sem erdemes olyannal veszekedni akiknek ezek a dolgok termeszetesek.

Egyebkent a bedrogozasert valoszinuleg azert voltal te a hibas mert normalis embert nem tud mas bedrogozni, en ha nem akarom nem probalom ki a masik meg ha valaki valamit tett a piadba az a te felelotlenseged hogy otthagyod a piad aztan mosolyogva megiszod

Először is: nagyon sajnálom, hogy ennyi minden történt veled, remélem, jól vagy most.

Másodszor: nagyon szeretnék valami feminista választ adni erre, de sajnos a valóságban inkább ez a vicc felelne meg.

A férj és a feleség egy étteremben vacsorázik, amikor odamegy az asztalukhoz egy rendkívül csinos lány, szájon csókolja a férfit, és azt mondja: – Később találkozunk! – majd eltűnik.

A feleség ránéz a férjére, és dühödten szegezi neki a kérdést: – Ki volt ez?

– A szeretőm – feleli a férj.

– Csak a holttestemen át! El akarok válni!

– Jól van – mondja a férj. – A válás után nem lesz több bevásárlás Párizsban, nem megyünk nyaralni a Karib-tengerre, nem lesz Mercedes a garázsban, sem romantikus hétvége a jachton. De természetesen tiszteletben tartom a döntésedet.

A feleség ekkor veszi észre, hogy az egyik régi barátjuk egy csinos, fiatal lánnyal együtt távozik az étteremből.

– Ki az a lány Karollal?

– A szeretője.

– A miénk helyesebb.

A gazdag, nagy hatalommal bíró férfiak a feleségeiket általában megcsalják (nem is mindig nővel). A férjnek, mivel gazdag, általában el van nézve és mert a a kitartó bölcs asszony/sikeres, boldog házaspár kelendőbb áru. Az én anyám is elnézte apámnak a megcsalásokat, nem egy feleséget, akinek orvos a férje, és sajnált volna lemondani a luxusról, egyetemi oktatók a diákokkal, üzletvezetők a gyakornokokkal. Az úgymond "feminista" példaképeket (Hillary Clinton, II. Erzsébet, Eleanour Roosevelt, Beyonce, Diana hercegnő stb) mind-mind csalták a férjeik, de ők a nyilvánosság előtt mindig eltűrték (más kérdés, hogy a nagy fal között többnyire letámadták őket)

Szóval igen, van az a réteg, ahol az asszony (néha a férfi) eltűri, hogy csalják a pénzért és a jó, eladható sajtóért. De ott többnyire nem a megcsalás a legnagyobb probléma. Viszont az átlagmagyar középosztálynak semmi oka eltűrni, hogy csalják.

#3:

Teljesen igaz, amit írsz. Ezért nincs nekem gazdag férjem.

Ellenben ismerem ezt a réteget, az okosabbja (a tanultabbak) azért emellett normális családi életet él. Van azonban egy olyan réteg (sikeres vállalkozók, nem túl műveltek, de jók abban, amivel foglalkoznak), nekik a nő is csak egy tárgy, egy státusszimbólum. Thaiföld minden évben kötelező program, és az a pasi, aki nem tart velük, az szerintük a lúzer. Ha van barátnője, ha nincs.

Ami a megcsalást illeti: szerintem sem fogadható el. De ez nem azt jelenti, hogy ha megtörténik, kiderül, de az illető megbánja, akkor ne bocsáthatná meg a megcsalt fél. Ez az ő döntése, ezt kívülről senkinek sincs joga minősíteni.

Kiss László ügy.

Amit KL tett, az bűncselekmény. Bírósági ítélet született, elítélték, még ha enyhe büntetést is kapott, és még ha egy részét utóbb el is engedték. Ugyanakkor aki ezt 50 évvel később előszedte, azt mi vezette? Nem az egykori sértett iránti együttérzés, hanem egy öregember erkölcsi tönkre tétele, és a magyar úszószövetségen belüli hatalmi viszonyok átrendezése. Tehát mocskos, aljas érdekek!

Tény, hogy KL a botrány kirobbanásakor sem viselkedett úriember módjára. Addig tagadott, amíg meg nem szólalt az egykori sértett. Igazából nem sajnálom KL-t, de keresztre feszíteni sem akarnám. Amit tett a magyar úszósportért, azt is bele kell tenni a mérleg másik serpenyőjébe, ha fölötte, mint ember fölött, ítéletet akarunk mondani.