Nektek nem hiányzik egy jó apa?

35/f

Nekem nem volt. Mégis élek. Nem mondom, hogy nem lett volna jobb mese világban felnőni, mint a "filmeken" és sors akarata által milliomosnak lenni és küzdelmek nélkül elérni a célokat és sosem hibázni... De én a valóságban élek és nem a filmekben.

Nekem nem jutott jó apa. Sok mindenben jó volt, de azért véresre is vert és minden héten csalta anyámat.

Nem én választom a szüleimet.

Nem én tehetek róluk.

Nem az én felelősségem, milyen apám van.

Az, hogy segítséget kérek és pótlom az apa szerepet máshonnan, az az én választásom.

Az, hogy a gondolatokat nem keverem az érzésekkel, az én erősségem.

Az, hogy próbálom nem máshoz mérni magam, hanem magamhoz, az én küzdelemem.

Az, hogy te ebben nem akarsz hinni, a te gondolkodásmódod.

Ha csak arra koncentrálok, milyen ne legyek és nincs előttem minta, hogy milyen legyek, követni fogom a rossz mintát. És gyűlölettel fogok magamra haragudni, hogy olyan lettem, mint az apám.

Nekem szükségem van a pótlásra és nem mástól várni, hogy majd de jó lenne, ha lenne egy jó apám.

Az apám nem jó. Állandóan kínoz meg 35 éves koromban is. Az ágyasainak meg házakat vesz, én meg szorongásokkal küzdök, hogy hol tudok majd lakni.

Nem. Nincs mese. Nem lesz apám jó apa.

Nem egy filmben vagyunk, ahol 250 nm házban laknak a szegények. Nem filmben vagyunk, ahol egyik színész megöleli a másikat.

A valóságban vagyunk. A valóság máshogy működik. Hibáznak az emberek és valaki sosem változik. Meg KELL tanulnom kezelni.

Tudod, mikor tinedzser voltam, en is haragudtam sokat apukamra, mert lusta, semmirol sem erdeklodik, nulla a beszedtemank, semmi nem erdekli. Most kozel a harminchoz sem valtozott ez, de kicsit mar maskent latom a helyzetet. Tulajdonkeppen lehetett volna rosszabb is, egesz eleteben egy gyarban gurizett, hogy legyen penzunk, en egyetemet vegeztem, ha o nem dolgozik, egy fizetesbol biztos nem ment volna.

Persze tok jo lenne, ha lehetne vele beszelgetni, bizalmasan is, meg latnam az erdeklodest, de nala az unokara vigyazas is azt jelenti, hogy leulteti a gyereket a tablet melle, hogy o tevet nezhessen, hiaba akara gyerek joidoben mondjuk biciklizni.

Amit tehetsz, hogy beismered, hogy az elet sohasem tokeletes, es megprobalhatsz te jobb szulove valni.

Nekem nagyon jó apám van. Ő nevelt fel 3 lánygyereket. Nekünk anyánk nem volt. Anyám amikor megszülte a húgomat akkor én 5 a nővérem 6 éves volt. A kórházban anyám úgy döntött neki élni kell, és ebben nem szerepel a 3 gyerek. Kilépett az életünkből, a húgomat a kórházban hagyta. Apám hozta haza a csecsemőt, és attól a naptól kezdve próbált anyaként-apaként is helytállnia.

Sok esetben egy anya hiány sokkal erősebb

Az apa a társadalomban feláldozható figura, néha kifejezetten akadályozó tényező, ha az anya új kapcsolatot akarna és pótapát. Ha elmegy, akkor sem azon háborognak hogy majd apa nélkül nő fel a gyerek, hanem azon, hogy mikor mennyit fizet és kivel folytatja az életét. Ha egy anya elmegy, akkor sajnálni kell, miért hozott áldozatot, a gyerek mellett a helye, stb. Az sosem kerül elő, hogy az apa hogy áll helyt egyedül és kap -e tartásdíjat.

Majd akkor lehet érdemben erről beszélni, ha megszűnik a kettős mérce, a nők áldozati szerepbe állítása és a férfiak lebecsülése szülőként. Vagyis soha.

"én 5 a nővérem 6 éves volt. A kórházban anyám úgy döntött neki élni kell, és ebben nem szerepel a 3 gyerek. Kilépett az életünkből, a húgomat a kórházban hagyta"

De durva... Le a kalappal édesapád előtt!