Akik apa nélkül nőttek fel! Nektek nem hiányzik az életetekből valaki, aki betölthetné az apa szerepét?

Szia!

Nekem is hiányzik, de lassan megszokom.

12 éves voltam amikor meghalt. Most 33 éves nő vagyok.

Nem volt nevelőapám, anyum egyedül nevelt fel.

Hiányozni nem hiányzik, de azért néha belegondolok, hogy mi lett volna ha

Utoljára 13 éve láttam,

20/f

Néha bizony hiányzik. Az a helyzet, hogy anyám sem volt az a beszélgetős típus, tesóm se volt, unokatesóm se, igazi barátaim se... Elég magányos ifjúkorom volt. De ettől függetlenül is eszembe jut 1-2 évente, hogy de jó azoknak, akiknek van egy belevaló apjuk, akiknek ők a kicsi vagy nagy lányuk/fiuk, viszi őket ideoda, megtanítja őket dolgokra...

Nem olyanra gondolok, mint anyám két férje volt. Egyik rosszabb, mint a másik s vannak bizony rosszabb apák is náluk. De egy igazi, jó apa... Az nagy kincs.

42/N

8 éves koromban halt meg. Igazából már nem is emlékszem rá, egyetlen éles emlékem van róla, plusz családi fotók. Inkább arra lettem volna kíváncsi, hogyan alakult volna az életünk, ha életben marad. Az első 5 évben hiányzott, amíg teljesen élesen emlékeztem rá.

24L

Szerintem sokkal rosszabb, ha szereted, csomo közös élményetek van, 16 évig tök jo a kapcsolat, aztán összejön egy növel és onnantol szatürik rád, bajban nem segit, elfordul töled.

29n

Nálunk nagyon csúnya válás volt, hat éves voltam, mikor végleg elment, de addigra már megszületett az első féltestvérem is.

Néha tartottuk a kapcsolatot, nagyon rapszodikusan, volt, hogy majdnem tartotta a láthatást, vagy legalább szünetekben, de olyan is, hogy évekig nem is hallottam felőle.

Azóta a másik családját is elhagyta, tizeniksz év után. Nekem sosem volt más apaképem, így olyan, amilyen, de ő az apám. Hiányzik, hogy nem volt rendes apukám, hogy anyámnak sose lett utána társa, de minden elcs*szettsége ellenére valamilyen szinten ragaszkodom hozzá. Akkor is, ha évente egyszer beszélünk átlagosan.

A féltestvéremék már idősebbek, kamaszok voltak mind, mikor őket elhagyta. Az ő anyjuk gyorsan talált magának igazi társat, akivel most készülnek házasodni. Nekik volt apjuk tehát, és most van más önként választott. Sírni tudnék, mikor hallom, milyen stílusban beszélnek apánkról, gyűlölik, sokkal jobban szeretik azt a pasit, aki pár éve van az anyjukkal. Olyan szinten, hogy nem szólnak neki még olyanról se, hogy pl. a gyerek kórházba kerül, nincs meghívva ballagásra, esküvőre sem... Nekem ez fáj, és érthetetlen a helyzet, hiszen akármilyen is, nekem sose volt más apám, ő az. És megfoghatatlan, hogy ennyire nem törődnek vele. Nyilván okkal, de...

Kérdésre válaszolva, felnőttként is hiányzik az apa, mint olyan, valószínűleg pont ezért akaszt ki, hogy a húgomék kizárták, pedig tőlük nem 200 km-re él.