Akik apa nélkül nőttek fel! Nektek nem hiányzik az életetekből valaki, aki betölthetné az apa szerepét?

1 éves se voltam még, amikor apám kiszaltózott a 7. emeletről. Folyamatosan csalta édesanyámat, a születésem utáni harmadik napon jött haza, hogy "hol a gyerek". Sok öngyilkossági kísérlete volt, minden szaron hisztizett, képes volt piti dolgokért a saját anyjának nekimenni.

Én abszolút nem hiányolok egy ilyen férget az életemből. Van nevelőapám, nagyon szeretem, rendes, becsületes ember.

25N

Nekem van apám, de mégis olyan, mintha nem lenne.

Elváltak a szüleim, ami magában nem zavart, de most már bele szoktam gondolni, hogy milyen lenne, ha nekem is egy igazi apukám lenne.

Kiskoromban sem sokat volt velünk, mindig anyámmal voltam, nagyobb koromban is.

Apám nem igazán vette ki a részét a gyereknevelésből, pluszba még van neki egy elég érdekes világnézete, amivel senki nem tud azonosulni.

Van egy tanárom, aki mindig mesél a családjáról és a gyerekeiről, sokszor belegondolok, milyen lenne nekem is egy ilyen apa.

Hiányzik egy jó apa az életemből és sajnálom, hogy az enyém nem ilyen.

15L

Egyedül nevelem a lányom, érdekeltek a válaszok.

Nekem volt/van apám, pocsék apa, ha tehetem nem beszélgetek vele, rengeteg verést, megalázást kaptunk, stb..

Így is hiányzik nekem egy rendes álombéli család, apuka, anyuka, közel tökéletesen és tesókkal és rokonokkal..

Nem hiszem, hogy annyival rosszabb lenne azoknak, akiknek egyáltalán nincs, mint azoknak, akiknek rossz jutott.

Én legalábbis azzal nyugtatom magam, hogy jó szülőkre mindenki vágyik, viszont akiknek a rosszból is kijutott a vágy mellé, kevésbé szerencsések, mint azok, akik nem tapasztaltak semmit.

Én egyébként filmekből és sorozatokból raktam össze egy rendes apaképet, innen tudom, mi az, aminek kellene hiányoznia. Egy ismerősömet sem irigyeltem soha az apjáért.

Én 6 éves voltam, mikor az édesapám meghalt. Egyáltalán nem emlékszem rá, és ez a legrosszabb. Nem is tudom, milyen érzés, ha valakinek van apja. Állandóan irigykedtem emiatt másokra, de hát nem tehetek ellene semmit. Anya azóta újraházasodott, de a mostohaapámmal sose volt jó kapcsolatom. Azt hiszem, az apa hiánya miatt nem is lettem teljes ember. Ha lett volna egy jó apa az életemben, biztos más lennék. Egy olyan lánnyá váltam így, aki képtelen tisztelni a férfiakat.

18L

Kb 4-5 éves lehettem mikor elhagyott. Anyám nevelt engem és tesómat.

Tudatosan sose hiányzott. Viszont mostanában pusztán önmagam szórakoztatására elkezdtem pszihológiai szakirodalmat olvasni. És azokban a részekben ahol az apakép hiányának negatív hatásait mutatják be erősen magamra kellett ismernem annak ellenére is hogy tudatosan sose éreztem szükséget rá hogy apaképem legyen.

Keserű szájízzel be kell látnom hogy nagy valószínüséggel talpraesettebb és eredményesebb lennék ha lett volna... Ez van. Ha egyszer majd lesz gyerekem akkor biztosra kell mennem hogy én ott leszek mellette.

Nem. Sőt, ha valaki megmondaná hogy mit tegyek mint egy "apafigura" kb meg is tudnám gyilkolni.

Ez a téma az ami engem kb sose érdekelt, és meg akarom ölni magam de nem pont a-miatt aki le se szart egész életébe :D