Szerintetek mennyire van joga a gyereknek vendéget fogadni a szülők házában?

Ugyan sok helyen a felnőtt több éves párját völehgényét se látják szivesen,meg felnőtt nőt nem engednek a párjánál aludni,aztán csodálkozunk h teli van hazugsággal egy család,utána meg sirnak h a menyük vejük tojik odaMENNIA ÉS az uncsit se engedi.. Nálunk senkit se vittem haza,se pár hónapost se több évest,senkit,még egy barátnőt se,az nem volt az otthonom kiskoromban is utáltam ott lenni 10 évdes koromtol tudtam h amint lehet lelépek, a szobábon ajto se volt,ágyam se volt,mert minek ott a matrac,sampon luxus volt mert minek ott a viz,az övékhez hozzá se érjek az nem nekem van,nekem kajábol is az alja jutott,vécére is gyomorgörccsel mentem,inkább suliba oldottam meg,vagy uszodába a zuhanzást,Mondjuk engem soha nem akartak,meg is mondták minden nap h csak eltürnek 18 éves koromig,onnantol huzhatok és majd törlesztek,igaz h 16 évesen már meloztam mert rezsit kértek mintha albérlő lennék,mondjuk sose éreztem h családtag vagyok.. Nem részletezném a részegen veréseket és a molesztálást,mert az is biztos h szerinted tök normális egy szivességi lakáshasználó felé.... Kaptam két zsákot stb.. És a semmit nem törlesztettem. Beintettem. Mondjuk dolgoztam,éds hamisitottam a bér papirt volt osztályfőnököm segitett és hgyujtetötte a pénzem amit nem valottam be ,igy jo kis összeg összejött,és volt hová mennem. A férjemet sem ismerik,szrerencsére már nincs semmi kapcsolat,tőlem egy koszos zsepit nem kapnak,leköpném őket maximum.. Lehet trógernak tűnök,de remélem h már meghaltak..

36N

Szerintem meg normális családban az óvodás is elhívhatja a kis barátját délután játszani egyet.

Iskolás koromban nem egyszer, nem kétszer mentem föl osztálytársamhoz beszélgetni vagy valamit együtt csinálni, vagy elkérni valamit. Ill. hozzám is jöttek hasonló okból osztálytársak.

Ja, és kamaszkoromban, a mi szobánkban mi döntöttük el, milyen tapéta legyen. A szüleim meg a magukéban.

A konyhabútor meg a fürdőszoba csempe nem izgatott, de ha ott akartam volna lenni, nyilván engedték volna és meghallgatták volna, nekem melyik tetszik.

Nálunk valahogy mindig közös kupaktanács döntött a közös, hosszú távú, vagy lényegesebb dolgokban. Pl. a nyaralást is együtt beszéltük meg.

Nyilván mindig a szüleim mondták ki a végső szót, de figyelembe vették, hogy mi (gyerekek, kamaszok) mit akarunk.

És nem most voltam gyerek ill. kamasz: 46 éves vagyok!

Nyugi rád se fognak ajtot nyitni..

36N

Valamiféle belső hiány kompenzálásának tartom ezt a mindenáron való kihegyezését az anyagi és orosztályossággi függelemnek.

AZ A SZÜLŐ, AKI MENTÁLISAN ÉS ÖNMAGÁVAL RENDBEN VAN, NEM LOVAGOL ILYEN DOLGOKON!

Az én olvasatomban egy család az család és a gyerek nem az ellensége a szülőnek. Az csak egy helyzeti és múlandó dolog, hogy ha tanul, nincs keresete. De attól még nem kell hatalmi drámákat csinálni és kiszariknagyobbataszobaközepére-t játszani. Elég hülye dolog.

Úgy korrekt, hogy a szülő nem hatalmaskodik, ám megköveteli a tájékoztatást és az előre egyeztetést.

Tehát ha a gyerek vendéget akar hívni, beszélje meg előre a szülőkkel. A szülők pedig hiteles döntést hozzanak, tehát nem ilyen "azért nem mert én azt mondtam" meg nem is ilyen "mittettélleazasztalra" tekintély, hanem ha mondjuk egy lopós, tisztátalan a vendégjelölt, akkor nyilván nem vagy köteles vendégül látni még úgy sem, hogy a gyereked akarja. De ha nem gáz, akkor puszta erőfitotgatásból nem kell a gyerek orra alá borsot törni