Ti se szeretnétek találkozni, barátkozni a vérszerinti apátokkal ezek után?

Én is hasonló helyzetben voltam, vagyok.

Anyukámnat elvileg el akarta venni az "apám", de amikor terhes lett velem anyám, akkor megőrült, meg elvileg egy másik nő is volt a képbe. Felmondta az esküvőt, az is az anyja (mamám) által, még ahhoz se volt pofája, hogy ő tegye meg. Utána magára hagyta anyám. Igaz ugyan, hogy amikor még totyogtam, akkor párszor "meglátogatott" minket, de ez még bőven 4 éves korom előtt abbamaradt.

A nagyszüleimmel viszont okés a kapcsolatom, sokszor voltam náluk (meg ők is nálunk), egy időben mikor még szintén kicsi voltam, akkor "apám" még ott élt, meg utaztam is vele egy autóban. Sohse szólt hozzám egy szót se, pedig volt, hogy egy asztalnál is ültünk.

Pár éve meg összevesztünk a nagyszüleimmel (ők képzeltek be valamit, elmúltam 18 éves és nem járt gyerektartás - megjegyzem sohse fizetett rendesen, de nem voltunk rászorulva sohse a piszkos pénzére-, az apám meg azt hitte, hogy akarunk tőle pénz, aztán a nagyszüleim beetette). Később felhívott egy ismeretlen szám, az meg az "apám" volt, én meg nagyon durván elküldtem a francba, de a durva az volt, hogy volt képe "FIAMNAK" szólítani a telefonba miután leráztam.

Szóval csak azt akarom mondani, hogy soha nem volt melletted, nem érdeklődött felőled, és ahogy mondtad: ő egy idegen. Akkor mégis mit vársz? Eddig kellett volna melletted lenni, nem 20 év múlva apát játszani.

Szerintem téged minősít, ha ezek után lepacsizol vele. De te tudod. Én biztos nem asszisztálnék ilyenhez.