Támogatnátok, ha a gyereketek albérletbe akarna költözni a kollégiumból? Ha nem, mivel lehetne meggyőzni?

Szerintem ezt nem lehet általánosítani. Lehet, hogy jót tesz neki, lehet, hogy tönkre vágja lelkileg. Nem mindenkinek tesz jót, ha kirakjuk az erdő közepére, hogy jusson ki, ahogy tud.

Sokan átesnek a ló túlsó oldalára ezzel a "mindent a feneke alá tesznek" érvvel. A kérdező nem drága telefonert vagy márkás ruhaert vinnyog, csak szeretne normálisan lakni.

De akkor nézzük más szempontból. Ha valaki megkerdezi ezen a fórumon, hogy ellesznek-e a gyerekek egy szobában, akkor rögtön az a válasz, hogy egy tininek kell a külön szoba és a magánszféra. 18 évesen ez megszűnik? Akkor már nyugodtan lakhat egy idegennel, mert ettől edződik? Viszont a saját tesójával már nem egészséges együtt laknia?

#62: nem. De ha külön szobát szeretne, esetleg valamit tegyen is érte.

Pl. a szülők fizetik a kaját, a hazautazás költségeit, a jegyzeteket, bérletet, meg a kollégium díját (azért azt ne felejtsük el, hogy ez már önmagában közelít egy havi minimálbért, sokan ezt se engedhetik meg maguknak), a gyerek meg szépen fizesse ki a kollégium és az albérlet közötti különbséget.

Ez vidéki városban, ha ketten bérelnek egy kétszobás lakást, max 50 ezret jelent havonta. Egy ösztöndíj mellett kb. havi 2-3 nap meló. Aki ennyit nem képes ezért megtenni, az meg sem érdemli a szülők támogatását!

Tényleg nem kötekedni akarok, de ezek szerint csak ez a vízválasztó. 17 éves koráig a szülő a béna, ha nem tud külön szobát biztosítani a gyereknek, aztán amint ugyanaz a gyerek egyetemre megy, onnantól az ő sara, ha ugyanazt az életet akarná folytatni, amit megszokott.

Nem tudom, mivel lesz valaki életképesebb, ha tanulás helyett a tescoban pakolja a polcot.

A kérdést így kéne föltenni:

Akarod-e azt a plusz kényelmet, amit az albérlet ad a kollégium helyett? Igen? És mit vagy hajlandó tenni érte? Hajlandó vagy-e érte dolgozni és havonta X ezer forintot csak erre a célra rászánni? Nem? A kényelem kéne, de amit érte tenned kéne, azt meg nem vállalod?

Egyszerűen immorális dolog azt várni, hogy a szülő fizesse ezt. A lakhatása biztosítva van, normális körülmények között. Nem fűtetlen pajtában, nem is késdobálók között. Még csak nem is minden éjjel a szobában bulit rendező, link egyetemisták között.

#62-ben írtad: "Ha valaki megkerdezi ezen a fórumon, hogy ellesznek-e a gyerekek egy szobában, akkor rögtön az a válasz, hogy egy tininek kell a külön szoba és a magánszféra."

De nem az én válaszom!

Én azt írom ilyen esetekben, hogy külön nemű gyerekeknél ha egy mód van rá, biztosítsa. Azonos neműeknél jó, ha biztosítja, de ha nem tudja, nem szabad ebből problémának lennie. Le is szokták pontozni az efféle válaszaimat rendületlenül. :DDDD Nyilván azok az idegemberek, akik egy kislámpa fényénél sem bírnak elaludni. :DDDD

Még annyit: 61-es kiváló választ adott a problémára!

És mennyivel olcsóbb megoldás, mint egy albérlet!

Nos, kérdező, ehhez nem kell elmenned dolgozni sem, mi a véleményed róla?

De miért idegember attól, hogy mások az igényei? Sokféle ember van, és attól, hogy valaki pl introvertált, nem hisztigép.

Egyesek ledőlnek egy padra a pályaudvaron és ott is tudnak aludni, mások meg szeretnek egyedül lenni. Szerintem alapesetben ismeri az ember a saját gyerekét annyira, hogy tudja, mit képes vállalni.

Aztán majd azért lesz idegember, mert a pénz miatt belekényszerítik olyan helyzetben, amiben évekig rosszul érzi magát.

Mert keménykedünk, hogy ez neki akkor is jó lesz.

Nem ismerem a kérdezőt, hogy milyen típus. Én a saját gyerekemet ismerem, és ha ebben a helyzetben lenne, megérteném. Nem luxust akar, csak egy szobát.

Nem köteles. Eldönti magának. Azt is el tudja dönteni, hogy a saját gyereke érdemes-e rá. Én azt a nézetet vallom, hogy én akartam gyereket, az a dolgom, hogy neki minél egyszerűbb legyen az élete a saját kereteinken belül, nem az, hogy kilökjem a házból, mert 18 lett, aztán csináljon, amit akar. Aki igy gondolkodik, annak nem tudom minek a gyerek.

Ti komolyan ezt a szöveget nyomnátok a saját gyereketeknek is? Vagy csak itt olyan könnyű másokat osztani?

"dógozninemtudok, fizesse már más a kényelmi dolgaimat."

Ez komoly? Mondjuk a 16 éves gyerekednek nem kényelmes a matraca és szeretne egy másikat, neki is azt mondanád, hogy húzzál el dolgozni és vegyél magadnak, mert ez csak kényelmi dolog, nekem meg kell a pénz nyugdíjas koromra? Mert ez kb ez a kategória. Van neki matraca, minek neki másik? Az meg le van szarva, de esetleg fáj tőle a háta, majd elmegy diákmelózni, ha másikat akar.

Megint csak gratulálni tudok. Nem lennék a gyereketek.