Támogatnátok, ha a gyereketek albérletbe akarna költözni a kollégiumból? Ha nem, mivel lehetne meggyőzni?

15 - Én nem tartom magamat alkalmazkodásra képtelennek, azért így is csomó kompromisszumot kellett kötnünk a szobatársammal és a blokkon belül is a többiekkel, nagyon sok dolgot meg kell beszélni, voltak nézeteltérések is stb. és meg tudtuk beszélni, megoldottuk. Ugyanakkor vannak olyan dolgok is, amikkel egyszerűen nem lehet mit kezdeni. Azt a zsebben turkálós dolgot pedig még mindig nem értem...a kollégiumi jelentkezésnél forintra pontosan meg kellett adni többek között a szülők bevételét, egyes rendszeres kiadásokat is és előtte már mi is többször összeszámoltuk, hogy körülbelül mire mennyit kell majd költeni. Jól keresnek a szüleink, megengedhetnék maguknak.

16 - Azért nem támogatják, mert felvettek a kollégiumba is és így már meg van oldva a lakhatásom, szinte ingyen. Az nem érdekli őket, hogy hol, hogyan élek és nekem ez mit jelent, hogyan érzem ott magamat stb., nekik az a fontos, hogy van tető a fejem felett és kész. Mikor ez még kérdéses volt, akkor ők maguk mondták, hogy ha nem kapok kollégiumot, akkor sincsen semmi baj, mert akkor majd elmegyek albérletbe és kifizetik azt is és ez nem fog semmilyen problémát okozni.

19-es Igen, tudom, hogy van ilyen lehetőség (bár sok a keveredés, pl. idén is össze-vissza osztottak be minket attól függetlenül, hogy milyen neműek, milyen nemzetiségűek vagyunk és volt-e foglalásunk... pl. a szobatársammal mi először egy pároknak szánt szobát kaptunk, mert ott volt hely és végül áttettek minket máshová, hogy azért ne kelljen egy ágyban aludnunk). Viszont megmondom őszintén, hogy még a legjobb barátaimmal sem költöznék össze egy szobába... A jelenlegi szobatársammal sem a személye vagy a viselkedése a legnagyobb gond, hanem az okozza a problémát, hogy össze vagyunk zárva egy picike kis lyukba, ahol az embernek nulla a magánszférája. Társasági életet pedig kolin kívül is lehet élni, úgy is lehet kapcsolatokat építeni, sőt. A kollégiumból csak azokat ismerem, akikkel együtt lakom, de egyáltalán nincsenek közösségi programok vagy ilyesmi, még a folyosón is ritkán látok embereket, csak hallani lehet őket (viszont sajnos azt annál inkább).

20-as Ezt végképp nem értem. Mégis milyen felügyelet alatt lennék? Egyetemi kollégiumról van szó, nem felügyel minket senki sem.