Tapasztalt szülők, akik már évek óta tudják, hogy a gyerekük meleg/leszbikus, adnátok tanácsokat, egy ilyen kényes helyzet kezelésére?

Látom, félreértettelek. Ne haragudj érte.

Továbbra is azt vallom, hogy próbálj beszélni vele, és bocsánatot kérni tőle. Most még elég friss benne ez a negatív élmény..

Engem nem érint családilag (még ??) a dolog. Annyit viszont bátorításképp (?) mondhatok, hogy ahogy mondják, az ember mindig magából indul ki, saját ismereteiből, tapasztalataiból, érdeklődési köréből és nem figyel fel olyan szempontokra, amelyek az ő saját személyes életében nem fordultak elő, amivel nem találkozott és egyáltalán nem is került bele az életébe. Szóval magadat ne hibáztasd, nem vagy oka semminek, legfeljebb ott lehet valami probléma, amire egyébként a kérdésben megfogalmazottak nem térnek ki, hogy volt-e apakép a lányod életében.

Mindenesetre én nem javasolnám, hogy rákérdezz vagy akár csak bocsánatot kérj, inkább viselkedj úgy, mintha az említett kifakadás meg sem történt volna és ne kezdeményezz semmit ebben a vonatkozásban. Ha így viselkedsz, akkor a lányod biztosan megérzi, hogy tudomásul vetted a dolgot. Neked ezen kívül még egyet kell tudomásul venned, hogy nagy valószínűséggel nem lesz unokád, bár ha a lányodban mégis felébredne valami ösztönös késztetés, akkor még örökbe fogadhat valamikor.

Meleg férfiként azt hiszem objektív tanácsot tudok neked adni a "másik oldalról".

Nekem elég kemény családi hátterem volt, így nem volt gondom önmagam elfogadásával, de mégis nehéz volt, amikor kinyögtem, hogy mi újság van. Igaz, ezt egy párkapcsolat eredményezte.

Ami legfontosabb, hogy próbáld meg tisztázni magadban a dolgokat, és ha nem sikerül, akkor talán egy pszichológust is érdemes lenne bevonni. Esetleg más meleg/leszbikus emberek szüleivel kapcsolatba kerülni, ha van ilyen.

Ami mindenképpen fontos, hogy ne mássz bele a lányod életébe ezen a téren, mert elég irritáló tud lenni, ha valaki hirtelen nagyon elfogadó lesz, és az összes információt magába szippantja a homoszexualitásról. S majd erről szól az összes beszélgetés, vagy minden beszélgetést erre az irányba tolsz. Inkább arról érdeklődj miért érezte azt, hogy utálod, és ha tényleg volt alapja, hogy azt higgye, akkor azt rendbe tenni.

#11 vagyok megint.

Én 18 éves biszex lány vagyok, és én tudom, hogy az én szüleim nem fogadtak volna el, ha elmondtam volna, mert párom férfi volt, ők még nem tudtak a lányokkal folytatott kapcsolataimról. Szerintük biszexualitás nem is létezik.

Fenntartom, hogy legalább beszéljetek erről, most hogy már tudod a dolgot, de tényleg, mert tudnod kell, miért érzi, hogy utálod őt.

Itt nem a melegséggel van baj,nem ezt a helyzetet kell kezelni,hanem az egész viszonyotokat. Mivel nem bízott meg benned eléggé ahhoz,hogy elmondja,azt kell megtudnod miért.

És kérj bocsánatot amiért összeakartad hozni valakivel,ez soha semmilyen helyzetben nem megengedett

13-as vagyok.

A szexuális beállítottság nem attól függ, hogy kinek milyen példa volt előtte. Nem ez alapján dől el az egész, s ezt már jó régen megcáfolták. Tehát kedves kérdező lényegtelen és felesleges azon rugózni, hogy hol rontottátok el. Akárhogyan nevelitek akkor is leszbikus lett volna.

Az apámmal nem volt jó a kapcsolatom, lévén enyhe alkoholista volt agresszióval párosítva. Aki most azzal jön, hogy emiatt lettem meleg jelezném neki, hogy sokat ismerkedtem, és sok olyan meleggel randiztam, akinek kifejezetten jó volt a kapcsolata az apjával. Sok pont azért kezdett el csajozni, vagy volt barátnője, mert félt, hogy az apja nem fogja szeretni, ha kiderül róla, hogy meleg.

Jómagam örültem is, hogy elváltak, habár anyámmal sem volt konfliktusmentes a kapcsolatom, hiszen ő mártír típus. Azt hiszem ezt nem kell magyaráznom. A kapcsolatunkon nem sokat változtatott a tény, hiszen előtte is sejtette. Továbbá a szexualitásom majdnem hogy tabutéma, mert úgy vagyok vele, hogy a magánéletem, szexuális életem rám tartozik, és abba senkinek nincs beleszólása. Még egy szülőnek sem.

Szerintem kérjél bocsánatot,aztán tedd takaréklángra magad . Amikor elolvastam a kérdést,azt hittem 10-13 éves gyerekről van szó ..

Persze,hogy kiborult,én is kiborulnék és elküldeném anyámat a búsba ha kerítőnőt játszana. Nem kell a felnőtt lányod életébe beleszólnod ,viszont ha megteszed ne lepődj meg a konfliktuson.

Amúgy nem akarok negatív lenni,de valószínűleg itt mélyebben gyökerezik a probléma,sosem volt jó a viszonyotok, nem avatott be az életébe ,nem bízott meg benned , ez nem fog megváltozni ennyi idő után .. Az,hogy ez miért alakult így neked kell tudnod, de ha ő nem kíváncsi a véleményedre,akkor fejen is állhatsz .

Szóval szerintem kérj bocsánatot ,és hagyd békén. Ha nem akarsz folyton belemászni a magánéletébe,akkor majd megbékél,és talán egy fokkal jobb is lehet a viszonyotok.