Hogy reagáljam ezt le? A lányom az unokámmal hotelba költözik, a férjem szerint ő mindent jól csinált, túl van reagálva a helyzet

A lányom külföldön él a férjével és a kisunokámmal, nem éppen a szomszédban... Emiatt évente maximum 4-5 alkalommal látjuk egymást rendesen, hol ők jönnek, hol mi megyünk. Most a lányom hazajött a babával, a férje 2 hét múlva jön utánuk. A párom (nem a lányom vérszerinti apja, de 21 éve együtt vagyunk, tehát nem idegenként kezelik egymást) az utóbbi időben úgy érzem, hogy féltékeny, mikor hazajönnek. Ilyenkor nyilván ők vannak a középpontban, igyekszem a lányom kedvenceit készíteni, programozunk együtt, vigyázok az unokámra. A férjem ezekre húzza a száját, mikor felmentem értük a reptérre, akkoris, hogy minek, jöjjenek haza vonattal. A lányom egyedül utazott a babával, két bőrönddel+ a babakocsival. Ha vonattal jönnek, 3x kellett volna átszállniuk és kétszer annyi lett volna az utazási idejük, mint autóval. Ráadásul hétvégén jöttek, szabadságot sem kellett kivennem, és alig vártam már, hogy lássam őket. Azóta is naponta van valami, ami a férjemnek nem tetszett, és egy idő után már nem csak nekem, hanem a lányomnak is mondogatta. Apróságot miatt, pl. hogy miért mennek mindenhová autóval, reggel miért én foglalkozom a gyerekkel, keltsem fel a lányomat, miért hívja ide a barátnőit, stb. Reggel elmentem bevásárolni, ők itthon maradtak mind a hárman. Több helyre mentem, sokáig nem voltam itthon, és felhívott a lányom, hogy ne haragudjak, de ő nem bír tovább itt maradni, legszívesebben már ma este hazamenne a gyerekkel, de velem sem akar kiszúrni, meg a gyereket sem teszi ki ennek, viszont a házban a mostohaapjával nem marad tovább, hotelba mennek az unokámmal. Kérdeztem, hogy mert mi történt, és mondja, hogy a férjem úgy kiabált vele, mint valami állat, mert 3 db fát rakott még a kandallóba, mert 19 fok volt, és fázott ő is, a babának is hideg volt a keze, tarkója, orra. És emiatt a mostohaapja letámadta, hogy fejezze be ezt a majomkodást, semmi baja nem lesz a gyereknek és öltözzenek fel, ne pocsékolják a fát és hogy ő felnőtt nő, de közel állt ahhoz, hogy elsírja magát, mert vele így, ilyen hangerővel és stílusban senki nem szokott beszélni. Hazaértem, kérdeztem a férjemtől, hogy mi történt, igaz-e, és szerinte ez túl lett reagálva, és hogy "lehet felemelte a hangját, de azért nem kell sírvafakadni". Csak az a gond, hogy tudom milyen hirtelen haragú, és ha elönti a sz..r az agyát, elfeledkezik magáról és ordibál, magából kikelve. Úgy csinál most, mintha semmi gond nem lenne, és a lányom reagálná túl. Legszívesebben kihajítanám innen. Nem hiszem el, hogy évente maximum 3 alkalmat nem bír ki, amikor hazajön a lányom. Ráadásul a picit most először hozta, mióta tudtam, hogy jönnek, számoltam a napokat, alig vártam, hogy együtt legyünk.

Nem tudom, mit csinálhatnék. A férjem egyre inkább elviselhetetlenebb, velem is borzasztóan viselkedik a legkisebb probléma miatt, vagy ha pl. nem talál valamit itthon. Pedig mindent megcsinálok, fél 6-kor kelek minden reggel, hogy neki meleg reggeli legyen friss péksüteménnyel, a frissen vasalt ruháit kikészítem előre, semmiért nem kell itthon fáradnia. Mégsem kapok egy csepp tiszteletet sem, és most még a lányomat is elüldözi, ami szerinte teljesen rendben van, és ő teljesen elfogadhatóan viselkedett, meg hogy ebben a hónapban harmadoljuk a rezsit, mert ő nem fizet többet azért, mert ők is itt vannak. Nem hiszem el, hogy ebbe is beleköt, mikor a lányom 3-4 hetente küldözget haza csomagokat ruhákkal, kozmetikai termékekkel, lakberendezési dolgokkal és ők fizetik a repülőjegyeinket is, ha megyünk hozzájuk, mindent. Tegnap is elmentünk plázázni, mindenhol a lányom fizetett helyettem, teletankolta a kocsit is. És a férjem szerint baj, hogy nem kérem el tőlük a rezsipénzt, ha hazajönnek...