Jellem, nevelés vagy szegény gyerekkor miatt lesz valaki ilyen?
Elég rossz körülmények közt nőttem fel, mondjuk ki, szegények voltunk, bár anyukám mindig azt mondta, átlag, középosztály, polgári család vagyunk.
Étterembe, nyaralni, szórakozni sose jártunk, új ruhát nem kaptunk, meg úgy nagyon mást se.
A nagymamámnak volt egy nyaralója a falu határában, mindig oda mentünk nyaralni. Ott tényleg visszafogott körülmények voltak, víz nem volt bevezetve, padló nem volt lebetonozva, szóval mint egy régi parasztház.
A folyóra jártunk le strand helyett, illetve az erdőbe kirándulni.
Amikor kicsi voltam (8-14), mindig azt játszottam, hogy szegény lány vagyok, rongyokból varrtam magamnak ruhákat és a földön aludtam, fazekakból ettem tányérok helyett. Imádtam ezt játszani.
Most már felnőtt vagyok, jó körülmények közt élünk a férjemmel. Viszont néha még mindig vannak helyzetek, amikor "játszok".
Nem szeretem az új ruhákat, amit tudok, használtan veszek, és nagyon kötődök hozzájuk. Pár napja az egyik felsőm elszakadt, és inkább megvarrtam, minthogy kidobjam, pedig van másik, nem ez volt az egyetlen.
Szeretek kísérletezgetni olcsóbb dolgokkal (kozmetikum), és nagyon boldog vagyok, ha találok valamit aprópénzért, ami hatásos, jó összetevőkkel.
Szeretek "régiesen" felöltözni, illetve csak használt könyveket veszek.
Utazni szeretek, de amikor a férjem idén mondta, megvesszük a jegyeket már most, mert most csak "X"-be kerül, én meg akaratlanul is kiböktem, hogy "ne viccelj, ez 10 éve még egy éves minimálbérnek számított" (azaz anyukám teljes évi keresetének, mikor én gyerek voltam).
Sokszor szoktam olvasni arról, máshol milyen körülmények közt élnek emberek, és ha tehetném, mindenkinek segítenék. A kéregetőknek szoktam adni, főleg nőknek vagy fiatal lányoknak, magamra emlékeztetnek valamiért, vagy nem tudom.
Korábban, mikor még rosszabb körülmények közt éltem, pincérnőként dolgoztam. Most ugyan nem kell dolgoznom (mást csinálok), de már sokszor felvetettem a férjemnek, legalább részmunkaidőbe visszamennék abba a munkakörbe, mert valamiért akkor boldog voltam, majdnem annyira, mint a nyaralóban gyerekként.
Szerintem ez elsősorban a jellemedből fakadhat. Azért gondolom így, mert nagyon sokakat ismerek, akik szintén nehezebb gyermekkor után jómódba kerültek, és két kézzel szórják a pénzt. Tehát az biztosan nem automatikus, hogy aki nem ebbe nőtt bele, az jobban megbecsüli a pénzt.
Ennek pont az ellenkezőjével si találkoztam viszont, amikor valaki jómódú kifejezetten, mégis minden fillért meggondoltan költ el. Tehát megvesz mindent jó minőségben, amire szüksége van, viszont csak olyasmit, ami ár/érték arányban jó, másrészt nem vesz meg semmit, amire nincs szüksége. Nekem ez a legszimpatikusabb hozzáállás a pénzhez egyébként.
Még az a kérdés merült fel bennem, hogy ha te most nem dolgozol és régebben amikor pincérnő voltáál, még keveset kerestél, akkor jól sejtem, hogy a mostani jólét a férjed fizetésééből van? Nem lehet, hogy valamennyire ez is közrejátszik abban, hogy mivel nem érzed teljesen sajátodnak a pénzt, költeni sem akarsz feleslegesen?
"Nem szeretem az új ruhákat, amit tudok, használtan veszek, és nagyon kötődök hozzájuk. Pár napja az egyik felsőm elszakadt, és inkább megvarrtam, minthogy kidobjam, pedig van másik, nem ez volt az egyetlen."
a családomnak sose volt probléma, hogy új ruhákat vegyünk, én mégis sokkal jobban szeretek turikba járni, mint új ruhákat venni. én is javítom a ruháimat, átalakítom őket, újakat varrok. ez (esetemben) teljesen független az anyagi helyzetemtől, egyszerűen így szeretem, ezért így csinálom.
2, Igen, a páromnak köszönhetően élek jó körülmények közt. Az ő szülei értelmiségiek, az átlagnál jómódúbbak, már a szülők is ebbe születtek bele lényegében.
A párom támogat mindent, ami fejlődés, tehát hogy tanuljak, hogy jó munkahelyem legyen idővel, de ilyen téren nem ért meg, és megmondta, hogy az ő felesége ne legyen már pincérnő, ha nem szorulunk rá.
Nyaranta neki is dolgozni kellett egyetemistaként ilyen-olyan munkakörben, szóval nem nézi le a kétkezi munkásokat, csak nem érti, mit lehet ebben szeretni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!