Reménytelen vagyok?

Nekem az 5.-es fiam is tudja mit akar elérni az életbe és hajt is rendesen érte. A 10.-es fiamról már nem is szólva.

Te meg csak pityogsz.

Hogy jutottál ide?

Miért nem tanultál?

Anyukád magát szégyelli, hogy a még gyereknek számító fiának nem tudta mrgadni a korunk egyik legalapvetőbb dolgát, egy középiskolai végzettséget, legyen az szakma, vagy érettségi. És amúgy teljesen okkal, az ilyen emberek ne szüljenek nyomorba. Apád meg mit csinált? Vedelt valahol az út szélén? Le merem fogadni. “Besegít”. Hát már jo ideje kellett volna, nem csak most.

Te NE szégyelld magad, büszkén érettségizz le, keress egy jó szakmát, és tanulj bele, tanulj meg angolul, nèmetül, és azok, akik megengedhették maguknak, hogy a gyerekük leérettségizzen, meló nèlkül, és lenéznek, kapják be. Nekem se volt gondom a pénzzel, de nem nézlek le, fiatalon gy felelősségteljes döntést hoztál.

Első az a tipikus gyakorikérdésekhuszár, akinek nem voltak még pénzproblémái és a segge alá adott az élet szinte mindent.

Egy fiatalt hibáztatsz, mert rossz helyre született, te szerencsétlen proli.

Kérdés mennyire vagy lemaradva az iskolával?

Ha nagyon lemaradtál, akkor az a baj, hogy hiába mész vissza az iskolába iszonyatosan rossz lesz neked ott.

Az egyetlen megoldás, hogy hihetetlen sokat kell egyedül tanulnod, és szerintem a legjobb lenne, ha a tanáraidat megkérnéd, hogy segítsenek neked a lemaradásban, föleg matekból és fizikából.

Kérdező,

1. A #1-et $@rd le! Egyrészt ugye sehol nem írtad, hogy a rossz tanulmányi eredmények miatt estél ki. Másrészt, ha amiatt is, az sem akkora tragédia.

2. Érthető, hogy le vagy törve, de 17-19 évesen még nem láttál az Életből szinte semmit. Amikor 10-20 év múlva összefutsz majd a korábbi osztálytársaiddal, semmit nem fog számítani ez a kis döccenő. Főleg akkor nem, ha látszik rajtad a kiegyensúlyozottság, boldogság. Vagy urambocsá 2-szer jobb a kocsid, és idén Mauritius helyett Bora-borara mész nyaralni. Érteed?

3. A gimis osztálytársaktól nagyon el fogsz sodródni. A kapcsolatok nagyon fellazulnak. Kár ezen az osztálytáncon sírni. Majd lesz másik.

Szerintem meg legyél magadra büszke, hogy 17 (?) évesen különb ember vagy, mint apád, segítesz eltartani a családot, és van benned annyi felelősség, hogy gondját viselet az öcsédnek.

Sok elkényeztetett 17 éves arra nem képes, hogy néha elmosogasson, vagy napköziből elhozza a testvérét.

A sulit be tudod fejezni, és később az egy év kiesés sehol se fog számítani. (Egy tipp: önéletrajzba is tüntesd fel, hogy mettől meddig és hol dolgoztál, aztán suli újra. Sok munkahelyen még előny is lehet.)

Azzal is egyetértek, aki szerint anyád magát szégyelli, amiért nem tud eltartani, hogy tanulni tudj.

Mondjuk apad se lehet magára büszke, és finoman fogalmaztam.

De neked semmit nem kell szégyellned. Nyugodtan legyél büszke magadra.

Lesz ez még könnyebb mindenkinek, és aki korán megedződik, később sikeresebb lesz. Biztos vagyok benne, hogy kamatozni fog hosszú távon, amit most belefektetsz a munkába.