Szülők! Ti jobban szeretitek a gyerekeiteket mint a párotokat?

#34: Na most akkor ki is személyeskedik? ÉN leírtam a véleményemet, amibe te belekötöttél. Hideg? Én? Erről a páromat kéne megkérdezned, amikor izzik körülöttünk a levegő, meg a gyerekeimet, akik több szeretet és gondoskodást kaptak mint itt sokan. Csak éppen nem majomszeretetet. Nem tudom, de szerintem teljesen normális, ha egy lassan 27 éves, dolgozó fiatalember már önálló életet él és nem az én szoknyámon ül. Nem is tudnék tükörbe nézni, ha olyan életképtelen kis hülyét neveltem volna. A középső még csak érettségizni fog, ő még biztosan itthon lesz egy darabig, mert teljesen más típus mint a testvérei. A kicsi 15 évesen is már teljesen tudja, hogy mit akar az élettől és hülye lennék ebben megakadályozni, hoszen azt szeretném, hogy boldog legyen, ott éljen és azt csinálja, ahol és amit szeretne. Csak csupám amiatt, mert IGAZÁN SZERETEM. De nem jobban, mint az apjukat.

Nem én találtam ki, hogy van akinek a gyerek a szerelme, többször olvastam már itt a gyk-n is hasonló kérdéseknél, hogy "szerelem volt első látásra". Én bizony csak rájuk hivatkoztam. Bocs, de ez szerintem beteges.

Attól, hogy valaki nem a gyerekeit szereti jobban, még nem feltétlenül tojik rájuk. A(z állítólag) nem egoista hsz-k, akik a gyerekeküket feltétel nélkül és mindennél jobban szeretik, viszont magasról tesznek a párjukra, aki mellesleg a gyerekük apja. Na, ez a nem normális.

#28-ra még pluszban: nem személyeskedtem, ugyanis a hsz-odból nekem nem úgy tűnt, hogy ez a te elméleted, mert valami erről szóló statisztikára hivatkoztál. Én arra értettem, hogy beteg elme, aki ezt kitalálta. Ha te ezt magadra vetted, arról nem én tehetek. Te viszont elég keményen személyeskedsz. Más szemében a szálkát tipikus esete vagy.

És akkor MOST fogok személyeskedni: nagyon sajnálom a családodat (már ha van egyáltalán).

41es, ki írt olyat, hogy aki a gyerekét szereti jobban, az magasról tesz a párjára??!

Rakd már ide az idézetet, légy oly kedves.

Mondom, hogy társfüggők vagytok.

Azért ez a kizárólagosság. Nem tudod elképzelni, hogy valaki teremthet e téren egyensúlyt? Hogy nem kell fennhangon mutogatnom, hogy idenézz, nekem te fontosabb vagy, mint a gyerekeim (!), sőt, jobban szeretlek (nekem ez hányinger, egy anya szájából), mint őket, ahhoz, hogy szeressenek?!

Miért evidens számodra, hogy aki a gyerekét szereti a legjobban, az a párját nem szereti??!

Nevetséges vagy, már ne is haragudj.

A férjemet máshogy szeretem, ahogy ő is engem. Ennek semmi köze a szülői szerethez. De nektek ezt hiába magyarázza az ember.

Vigasztaljátok csak magatokat, hogy azok, akik normális szülői attitűddel rendelkeznek, azokat mind elhagyják, meg nem tudnak majd magukkal és egymással mit kezdeni a gyerekek kiröpülte után (😂😂), de ha nálatak minden rendben lenne, akkor mi szükség erre a kétségbeesett ragaszkodásra, demonstrációra?

Én ki merem jelenteni, a férjem viszont, hogy a gyerekeinket szeretjük a világon a legjobban. Jobban szeretem, mint a férjemet, az anyámat, a testvéremet. De attól még a férjemet szeretem, ő a párom, vele fogok megöregedni, a gyerekek kiröpülte után boldog öregek leszünk. Ők pedig kiegyensúlyozott, boldog emberek, mert érzelmi biztonságban, feltétel nélküli szeretetben nőnek.

"Mondom, hogy társfüggők vagytok." - ilyen alapon te meg gyerekfüggő... és megmondom őszintén, a társamtól szívesebben függök mint a gyerekemtől, mert vele szabad akaratból vállaltuk egymást... egy olyan emberre viszont milyen alapon pakolnék elvárásokat, akit senki se kérdezett meg soha, hogy akar-e a mi gyerekünk lenni.

Tudod, kevés okádékabb dolog van, mint a "bezzeg ÉN feláldoztam érted az életem, és ez a hála???" típusú, az l-qrt életük összes nyomorát a gyerekükre pakoló mártírkodó "kedves" szülők.

Egyfelől.

Másfelől azért a párkeresés alapesete azért szerencsére úgy néz ki, hogy én keresek magamnak egy társat akivel közös életet akarunk építeni, és ha úgy látjuk jónak, akkor közösen vállalunk gyereket. És nem úgy, hogy én gyereket akarok, és megkeresem az ehhez a projekthez a legmegfelelőbbnek ítélt nőt/férfit. Természetesen az se elítélendő, ha két ilyen ember talál egymásra - magánügy - de valahogy az emberek többsége kiütéses hideglelést kapna tőle, ha a másik első sorban a "tenyészértékét" nézné...

Ki mondta, hogy fennhangon mondogatom a páromnak, hogy őt jobba nszeretem. Soha, semmi ilyet nem mondtam. Sőt még azt sem, hogy jobban szeretem. Teljesen másképpen szeretem a gyerekeimet mint a páromat. Az egész hülye személyeskedés abból az idióta hsz-ból indult ki és lett minden félremagyarázva, hogy ha választanom KELL, akkor melyiküket választanám. Nagy mestere vagy annak, hogy totálisan kiforgasd amit más mond. Vagy szándékosan kötözködsz vagy egyszerűen csak funkcionális analfabéta vagy és nem tudod értelmezni, amit olvasol.

Nem idézgetek: olvass vissza. Többen is kijelentik hogy bármilyen kis gond esetén a párjukat bármikor elhagynák, de a gyereküket nem. Nos, én meg egyiküket sem raknám ki, semmiért.

Szörnyen társfüggő vagyok, biztosan; és tojok a gyerekeimre is, amit nyilván megsínylenek. Biztosan ezért beszéltem telefonon 6 héten át minden este a nagyobbik lányommal, amikor külföldi szakmai gyakorlaton volt (ő hívott minden este); most 2 hétig van szintén külföldi tanulmányúton, és most is minden este felhív MINKET. Pfujj, de szaranya vagyok! Tényleg! Megyek és el is ásom magam gyorsan, a gyerekeim biztosan örülnek majd, hogy megszabadulnak tőlem. :-/

Nem idézek, de sorolom, mit olvass el: #3, 10, 12, 19.

Némi eltéréssel mindegyikük azt mondja, hogy a párját bármikor kirakná, a gyerekét soha. Ez az én értékrendembe nem fér bele.

Te beteg vagy, már ne is haragudj 😂😂.

A felsoroltak közül egyetlen egyik sem írja, hogy lesz@rja a párját - hogy te miért érted ezt ki, az a te gondolkodásmódodról árulkodik.

Pl

"Igen, a gyerekem az én vérem, a párom egész más. Őt is szeretem, de a gyerekemért bármikor bármit odaadnék, feláldoznám magam. A páromat addig szeretem, míg ez kölcsönös, míg ő is engem szeret és nem mást.

A gyerekem esetében semmilyen feltételt nem tudnék szabni, szeretem és kész."

Ja, hogy neked a KÖLCSÖNÖSSÉG annyit jelent, hogy az ember leszarja a párját....hát, érdekes!

(Kölcsönösség = addig szeretem -kicsit nyilván sarkítva- és tisztelem, amíg ő is megadja ezt nekem. Nem fogok az idők végezetéig egy olyan embert szeretni, aki engem nem tisztel és szeret viszont, aki megcsal vagy megaláz stb. Szerintem normális nő (és férfi) így gondolkodik.

Neked ez annyi, hogy leszarom a párom, sokat mondó..)

Inkább függesz a társadtól (legalább elismered), mint a gyerektől??!

Miért függenék a gyerektől? Ez mi?

Ha felnő, elhagyja a házat, választ magának párt, saját családot alapít akivel együtt élhet, mert ez a normális. Magam fogom erre nevelni, nevezetesen, hogy nem maradhat az én szoknyámon örökké.

Szintúgy a fura gondolkodásod bizonyítéka, hogy azt vizionálod, függök tőle, meg majd zsarolni fogom...

Következő: ja, a társfüggők mind tiszta szerelemből élnek együtt, ellenben akik a gyerekeiket szeretik jobban (ez szerintem járna minden gyereknek, lehet neked is járt volna), szóval azok mind tenyészállatnak tartják a párjukat 😂😂.

Te nagyon súlyos eset vagy, még egyszer mondom.

Nem hiszem, hogy neked jobb kapcsolatod lenne a pároddal, sőt, szerintem egy kiegyensúlyozott, boldog kapcsolat csak egyenlőségen alapulhat, nem azon, hogy az egyik betegesen görcsöl a másikra.

De egészségedre.

"Miért függenék a gyerektől? Ez mi?" pl:

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..

(csak itt az első oldalról...)

" sőt, szerintem egy kiegyensúlyozott, boldog kapcsolat csak egyenlőségen alapulhat, nem azon, hogy az egyik betegesen görcsöl a másikra." - ez pontosan így van. Az meg ugye az egyenlőtlen kapcsolat alapesete, hogy az egyik azt hiszi, hogy van egy társa jóban-rosszban, szegénységben-gazdagságban, egészségben-betegségben, a másiknak viszont a babapopsiba van szorulva a nyelve, és addig lesz a párja mellett, amíg az hasznos a gyereknek és önmagának. Na, erről ennyit.

Ezzel szemben, ha a párkapcsolatban mindkettőnek a társa az első, az egy tökéletesen egyenlő, egyenrangú kapcsolat.

#47: Szörnyen frusztrált vagy, még a szarkazmust sem érted, hanem önigazolásnak veszed, hogy bármelyikünk is "elismerte" a társfüggőséget.

Ebből nekem ennyi elég is volt, azt hiszem.

"Fegyvertelennel nem vívok szellemi párbajt." (by V.F.)