Aki tartósan/végleg külföldre megy dolgozni, miért nem viszi a szüleit / nagyszüleit is?

Hány testvéred van?

Mert egyedül nem lehetsz ilyen hülye...

Kedves utolsó.

Idézlek: " Ezt külföldön nem kapná meg, ahol egy percet sem élt és dolgozott. "

Ezt a hülyeséget nem kellett volna leírnod!

Nyugdíjas a ledolgozott évei után kapja a nyugdíjat. Most már majdnem mindenki banki átutalással. Ha egy nyugdíjas úgy dönt, hogy a nyugdíjas éveit a gyermekével mondjuk Németországban akarja eltölteni, akkor odaköltözhet. A magyar nyugdíját továbbra is fogja kapni bankszámlán keresztül átutalással. Viszont Németországban nem jár neki nyugdíj. Ugyanez van fordított helyzetben. Ha valaki egész életében mondjuk Németországban élt, dolgozott, de nyugdíjas éveit Magyarországon éli meg, az illető banki átutalással kapja a neki megérdemelt német nyugdíjat, de magyar nyugdíjat nem kap.

Kedves kérdező.

Sokan több okból sem viszi ki a szüleit, nagyszüleit. Az egyik ok, hogy ők nem akarnak menni, főleg az idős nagyszülők. Sokan azért nem viszik, mert maguk is elmenekültek a szülői háztól.(pl: alkoholista szülők miatt)

Sok szülő még aktív dolgozó ember, és nem tud idegen nyelvet. Akkor minek menjen? Csak nagyobb anyagi nehézséggel szenvednének.

Sok szülő , nagyszülő képtelen lenne hosszabb ideig kint élni egy olyan országban ahol semmi sem ismerős. Ilyenkor jön a honvágy, és hazamennek. Sok fiatalnak is nehéz. Én Angliában élek már jó ideje, és még most is van honvágyam. (ja, és ismerek egy magyar nénikét aki kijött a lányához élni, babysitterkedni, és a magyar nyugdíját minden hónapban megkapja.

Egyetértek előzővel, ritka ostoba kérdés ez!

Hát mondjuk a szülő nem akar menni! És mivel felnőtt, cselekvőképes ember (ha csak nem leépült, demens, Alzheimeres beteg), értelemszerűen ő (a szülő) dönti el, hogy hol éljen.

Ha a gyerekem felnő és netán külföldre menne dolgozni, én se hiszem, hogy jelenlegi szép kis kertes házamat fel akarnám adni és utána akarnék menni. Évtizedeken át gondoztam a gyümölcsfákat, a szőlőt, kötődöm ehhez a kerthez és a házhoz.

És akkor vegyünk néhány más szempontot is:

- Nem beszéli annak az országnak a nyelvét.

- Idegen tőle az a kultúra, mentalitás.

- Itt élnek, rokonai, barátai, akikkel élénk kapcsolatot tart fenn; ott meg csak a gyereke nyakán lóghatna, senki mást nem ismerne.

- Másfajta éghajlatot nem tud/akar megszokni. Mondjuk a svéd telet, a spanyol/olasz/görög nyarat nem bírná elviselni, ugyanúgy, ahogy az ír vagy angol, skót szeleket sem.

Ami a felosztó-kirovó nyugdíjrendszert illeti.

Szeretettel közlöm, hogy én annak idején magánnyugdíjpénztári tag lettem (pályakezdőként kötelező is volt), vagyis nyugdíjam egy részét a saját befizetéseimből kaptam volna meg. Ordenáré Vezérünk 2010 őszén óriási nyomással, zsarolással és hazudozással próbált visszatéríteni a tisztán állami nyugdíjrendszerbe. Én ellenálltam, kétszer is kinyilvánítottam, hogy MaNyuP-tag akarok maradni. Ennek ellenére azóta egy fillér se megy a MaNyuP-számlámra, csak az addig befizetett pénzemet nem vették el, az termel hozamot.

Ezek után legyen a zsebdiktátor, meg az őt birkaként követő emberek problémája, hogy hogyan tartják fenn a felosztó-kirovó rendszert az egyre csökken gyermekvállalás + a fiatalok elvándorlása ellenére.

Egyébként, ha valaki itt végigdolgozta az életét és nyugdíjasként kimegy külföldre, attól még ugyanúgy kapja innen a nyugdíjat. Hogy is lehetne másképp? Ahol lakik, ott sosem fizetett nyugdíjjárulékot, tehát ott nem szerzett nyugdíjjogosultságot.

Olvasva a válaszokat, úgy tűnik, én vagyok az ellenpélda :D

Egyedüli gyerek vagyok, szerető családban nőttem fel, a szüleimmel mindig jó volt a kapcsolatom.

10 éve költöztem ki Németországba. Bár jól éreztem itt magam, hiányzott a családom, és a távolság meg a sok munka miatt ritkán tudtam hazamenni. Viszont az életkörülmények sokkal jobbak, stabil munkahely, jó fizetés stb., ezt nem akartam feladni.

Így pár éve arra jutottunk, hogy kihozom a szüleimet is.

Apukám már nyugdíjas, anyukám pedig szintén jól beszél németül, így ő könnyen talált munkát is. Eleinte fura volt nekik, de mostanra már jól érzik itt magukat. Vannak magyar barátaik itt is, akikkel összejárnak. Tőlem 5 percre van a lakásuk, szóval kb minden nap találkozunk. Az otthoni házat a nagynéném családja tartja rendben, ha egyszer mégis úgy alakul, hogy hazaköltöznének, akkor legyen hova visszamenniük.

Sokkal jobb így mindannyiunk élete, hogy bár messze vagyunk otthonról, de legalább együtt van a család.