A kamasz visszabeszél, mit csináljak?
A lányom 17 éves, alapvetően egy nagyon okos, eszes kislány, hatalmas szíve van és rengeteg barátja.
Viszont itthon nekem sokszor visszabeszél, felesel, beszól, szemtelen. Van hogy a vita elmérgesedik és kiabálunk is egymással.
Az anyukájával csak nagyon ritkán szólalkozik össze, de az se fordul át vitába. A nővérével soha, a legjobb testvéri kapcsolatuk van amit el lehet képzelni.
Velem mégis így viselkedik, sértő dolgokat vág a fejemhez és mindent megmagyaráz.
Én meg olyan vagyok, hogyha ellent mondanak nekem akkor ideges leszek és én is kiabálok.
Gondoltam arra, hogy oka lehet ennek a viselkedésnek az, hogy a feleségemmel elég sokat veszekszünk, és már nagyon sokszor említette a lányom hogy nagyon elege van abból hogy folyton a veszekedést kell hallgatnia, felstresszeli nem elég az iskola okozta fáradtság szerinte hanem még elmondása szerint itthon is lefárasztjuk ezzel.
Lehet, hogy ezt tölti ki rajtam? Már elmondtam neki, hogyha ennyire zavarja megfogja csukja be az ajtót és ne avatkozzon bele, de azt mondta hogy egy bizonyos szint után már az ajtóbecsukás sem segít a helyzeten. Tudom, hogy iskolában nem viselkedik így, se a barátaival sem a tanáraival.
Csak velem.
Mi lehet ennek az oka?
#28 Nem durva vitára kell gondolni, sosem bántanék egy nőt. Sőt, senki mást.
Csak egyszerűen összevitatkozunk hülyeségeken, gondolom a lányomnak egy idő után már zavaróvá vált.
1 kamasz .
2 a veszekedés nagyon nagy oka lehet az egésznek , hogy a feleségeddel azaz az annyával veszekedtek amit azért meg is értek , hogy ha ordibálásba forul át akkor neki elégg rosszul esik és ezt így a tudtodra is adja .
Ha azt hiszed, hogy itt a nemmel van baj, rohadt nagyot tévedsz. Ha nő írta volna ki, hogy a lánya megbeszélne, de ő felnőttként ideggörcsöt kap, ha nem értenek egyet vele, ugyanezt mondanám.
Itt teljesen mindegy, hogy apa vagy anya, a hozzáállása gusztustalan.
De persze, rá lehet fogni, hogy a nemével van a baj, persze, csak ebből az látszik, hogy fogalmatok sincs, mi a probléma. Egy szülőnek sem jár tisztelet azért, mert hisztis kölyökként üvöltözik folyton.
Ő is csak azt teszi, amit Tőled lát.
Ezenkívül örökölhette is ezt a habitust.
De lehet, hogy téged okol az anyjával való veszekedésetekért.
"De lehet, hogy téged okol az anyjával való veszekedésetekért."
Nekem is ez a tippem.
"Lehet hogy el kellene gondolkodnom/gondolkodunk azon, hogyan beszéljük meg a dolgokat normálisan... Csak nehéz, mert az elmúlt 30 évben nem így éltünk. És rettenetesen nehéz a szokásokon változtatni."
Szerintem ezen a ponton tapintottál rá a megoldásra. A nehézséget szerintem túlbecsülöd: nem kell elérned a tökéletességet, már attól is jobb lesz, ha valamennyit haladsz. Ha én lennék a lányod, jobban felnéznék rád így, hogy nem tekinted a saját véleményed isteni kinyilatkoztatásnak. Valójában már meg is tetted az első, bizonytalan lépést ebben az irányban: fölmerült benned, hogy eddig nem a legjobb módon kezelted a dolgokat, és hogy változtathatnál.
Még egy apró gondolat: tekintsd úgy ezt az egészet, hogy egy új képességet szerzel. Írtad, hogy nem tudod elviselni a más véleményt. Ha az ember valamire nem képes, az bizony korlátozza a lehetőségeit. Ezentúl képes leszel elviselni a más véleményt, és szabadon eldöntheted, hogy el akarod-e viselni, vagy mit akarsz vele kezdeni.
Szerintem is ez lehet az oka, hogy engem lát hibásnak amiatt, hogy a feleségemmel vitatkozni szoktunk. Visszagondolva a feleségem csendes vitás, inkább az én hangomat lehet hallani, emiatt is gondolhatja, hogy mindig én vagyok a vita indítója.
Lehet, hogy erről kell vele beszélgetnem. Hogy nem mindig én indítom a vitát, viszont ezek után azon leszek, hogy senki ne indítson. Itt az ideje változtatni, és megjavítani a dolgokat.
"Mindkét gyerekem csak nekem beszél/beszélt vissza, pedig én csak apaként viselkedek. Hogyha valaki visszabeszél meg beszól valami csúnyát, mit csináljak, üljek csendben?
Nyilván ideges leszek, mert a gyereknek tisztelni kell a szülőjét."
De érted meg, hogy pont ez a baj, hogy ha nem ért veled egyet, máris ideges vagy? Ennyi az egész, sz.r apa és hülye ember vagy. A gyerek akkor tiszteli a szülőt, ha a szülő okot ad rá. A tisztelet nem alakul ki magától. Szeretet csak-csak, főleg szülő és gyerek között, de tisztelet biztos nem. És neked azt jelenti a tisztelet, hogy mindent elfogad, amit mondasz neki? Ez egy másik hülyeség. Lehet egymást tisztelve vitatkozni, nem egyetérteni valamiben. Te simán bólogató kutyát akarsz magadnak, ezért nem tisztelnek. Mert nincs miért.
Én még mindig egy atyai fülesre szavazok! Nagyon el lett eresztve a lányod ha ilyet megenged magának!
Én is kaptam néha, nem lett semmi bajom, viszont tisztelem a szüleimet, nem úgy mint sok kamasz...
21L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!