Manapság miért féltik ennyire túl a gyerekeiket a szülők?

Azért mert a mai világban egyre több a beteg, gusztustalan ember.

Engedd meg, hogy elmeséljek egy történetet.

Most éppen 20 éves vagyok, de csak 6 voltam amikor ez a dolog történt. A szüleim elmentek itthonról egy hétvégén, és egyedül hagytak itthon az akkor 15 éves nővéremmel. Én kint játszottam az udvaron a kutyával, ő pedig bent a házban tanult. Egyszer megjelent egy idős fószer a kerítésnél, és magához hívott. Naiv kislányként odamentem, gondoltam biztos nem idevalósi és csak tájékozódásban kérne segítséget. Mikor odaértem, csak átnyúlt a kerítésen, végigsimította az arcom, és kérdezgetni kezdte, hogy mi a nevem, egyedül vagyok itthon? Visítani kezdtem és berohantam a házba. Szóltam a tesómnak, de mire kiért, a koma már eltűnt.

Gondolom nem kell tovább ragoznom... Az ember csak egy percre nem figyel, és máris megtörténhet bármi a baj. Ez 14 éve történt, azóta sokat nőtt a pedofilok/pszichopaták/gyerekrablók/bűnözők stb. száma. Mindig nagyon-nagyon vigyázni kell nemcsak magunkra, hanem másokra is.

Ez csak egy nézőpont, nyilván vannak sokkal lazább szülők is, de én pont emiatt a rossz élmény miatt még akkor is idegbeteg leszek ha a gyerekem akár 5 percet is késik valahonnan.

Ez nem "manapság" dolga. Elmúltam már 30, és engem sem hagytak volna tinédzserkoromban egyedül 2 hétre, nem hogy egy másik, jóval fiatalabb gyerekkel.

Nem elsősorban a pedofilokkal van a probléma, de bármi előfordulhat. Baleset, betegség, rendőrségi ügy (mondjuk betörnek hozzájuk), bármi. Egy 17 éves még fiatalkorú, saját magáért sem vállalhatja teljesen a felelősséget, nem hogy egy másik kiskorúért. Ez nem mai hülyeség, évtizedekkel ezelőtt is így volt.

Ha egy hétvégére akarnák magukra hagyni őket, azt is neccesnek találnám a kisebbik miatt, de mondjuk, hogy belefér. De 2 hétre??? Kizárt. Ahogy már az én szüleimet sem hagyták magukra két két hétre kamaszkorukban 50 évvel ezelőtt.

Én pont 11 éves voltam mikor egyedül hagytak a 16 éves unokanővéremmel, nem 2 hétre csak 1 napra. (ezelőtt 15 éve). Az unokanővérem is szeretett engem, de akkor élte a pasizós korszakát, állandóan a telefonján és a számítógépen lógott. Én meg meg akartam lepni a szüleimet, hogy mire hazajönnek este, vacsorát csinálok. Nem is volt gond, míg fel nem gyújtottam a konyharuhát. Az Unokanővéremnek nem mertem szólni, magam próbáltam eloltani, aminek az lett az eredménye, hogy bár sikerült, de kiégett a linóleum a konyhában és az én lábam is valamennyire.

El ne képzeld már hogy egy 17 éves fiú nem fog lelépni a kislány mellől, nem hívja oda a haverjait bulizni, inni, nőzni, mikor nincsenek kontroll alatt..és a baj egy perc alatt megvan.

Mi 11 évesen babáztunk. A legnagyobb csíny az volt, hogy összeszedtük a sörös üvegeket, beváltottuk a boltban, és csokira költöttük.

A barátnőm 11 éves lánya online ismerkedett meg egy 19 éves fiúval, és este a fürdőszoba ablakon keresztül lógott ki hozzá a vasútállomáshoz, mert randit beszéltek meg. Öten rohantunk keresni, hogy hová tűnt.

Nekem inkább az lenne az aggályom, hogy egy 11 éves mennyire érett hozzá, hogy a 17 éves testvérére lehessen bízni.