Bántalmazó családnál miért van az, hogy nem hisz a külvilág ndked, mert látszólag idili a kép?

Apám például olyan volt, hogy jött haza az utcán, mindenkihez volt 1-2 jó szava, mindenkivel beszélt. Letudták azzal, hogy "aranyos részeges ember". Aztán belépett az ajtón és teljesen megváltozott ordított, szidalmazott, egyszerűen élvezte ha megalázhat minket. Rajtunk vezette le a saját szar élete miatti feszültséget.

Kifelé mindig dicsért minket, hogy neki "milyen fiai vannak". De szemtől szemben csak leszólást kaptunk és azt, hogy senkik vagyunk akik mindent csak neki köszönhetnek. HA bármit elértünk akkor azt is úgy állította be, hogy "mert az ő fiai vagyunk".

Vagy például hazajött, elkezdett velem ordítani, hogy takarodjak ki "segíteni" neki. Ami azt jelentette hogy ő áll én gyerekként dolgozok. Ha nem tettem akkor meg nyájas hangon felhívta anyámat, hogy "megint nem akar segíteni a gyerek". Anyám tudta mi a helyzet, mégis azt mondta, hogy menjek "segítsek". Magyarul hódoljak be apám csicskáztatásának.

Illetve az emberek ahogy írták megelégednek a felszínnek.

Sok ismerős, rokon, szomszéd tudta, látta mi folyik nálunk. Mégsem tett soha senki semmit. Mindenki úgy van, hogy nem akar "bajba kerülni" más családja miatt. Vagy van ez a tipikus magyar nézet, hogy mindenki a maga családjával törődjön, mindenki a maga családjában azt csinál amit akar, hiába tudják, hogy az rossz.

Vagy ott van nagymamám. Tipikus homokba dugom a fejem stratégiával. Ha apám került szóba akkor megkaptam, hogy ne beszéljek róla csúnyán, mert az apám. HA vissza kérdeztem, hogy miért ne mondhatnék rosszat egy szar emberről, akkor az volt a válasz hogy az apám, és tisztelnem kell. Vagy mindig azzal jött, hogy milyen rendes ember volt régen, és hogy ő rá soha rosszat nem mondott (aha...) így konkrétan hazugságból felépítette magának az apám jó ember képet és szart a valóságra.

Apámnál is csak a vége felé jött ki, hogy milyen ember. Mikor már kis alkoholtól is kontrollálhatatlan agresszív paraszt lett és mindenkinek beszólt, támadóan lépett fel. Persze ezzel s csak annyi lett, hogy elmaradtak az emberek és magunkra maradtunk.