Bántalmazó családnál miért van az, hogy nem hisz a külvilág ndked, mert látszólag idili a kép?

Egyrészt a fentiek, jól leplezik magukat a bántalmazók, másrészt megmaradt berögződés: hosszú ideig az volt az elvárt, hogy a családi ügyekbe még ilyen eseteknél sem szólunk bele, hiszen a gyerekbántalmazás is normálisnak számított. (Elég szánalmasnak tartom, hogy volt idő, amikor a más gyerekét nyugodtan nevelhetted, kioktathattad, de ha a szülei hülyére verték, az már magánügynek számított. Sarkítok, de valahol ez így volt.)

Harmadrészt pedig az emberek sokszor megelégednek a felszínnel. Ha valami jónak látszik, abba nem nyúlnak bele, max. reménykednek, hogy tényleg az is.

Sokszor a bántalmazó úgy mutatja magát, mint halkszavú, rendkívül szorgalmas ember, aki csak azért dolgozik éjjel-nappal, hgy a családnak jobb legyen, feláldozza magát, ha bárkinek segítségre van szüksége, szinte az utolsó értéktárgyát is odaadná...

Ha valakiről egy ilyen kép kialakul, akkor a valóságot elég nehéz lenne elhinni...

Nálunk kötelező volt eljátszani. Minden qrva családi összejövetel (apai ági rokonokkal) a kötelező hazugság volt. És mindenre megvolt az a tipikus "kádárkorszakos" reakció, hogy azért nem tetszik ez nekem, mert "minden fiatal ilyen" meg ilyesmik. Utáltam a jópofizást, az állandó "ateista nagyapám vs nagynéném vidámvasárnapozása" témát, nagyanyám bájcsevelygését.

Mai napig rühellem a vendégséget, max 2-3 főt vagyok hajlandó egyszerre fogadni. Bőven elég, egy "igazi" beszélgetéshez néha ez is túl sok. Jobb a sima 1-1 beszélgetés. És rühellem a képmutató, hazug világot is, látom mennyi a "titkos alkoholista" akiknél első dolog bevásárláskor a rekesz Lóbányai.

De nem is hitt senki anno, "mert a Feri (elváltoztatott név) az nem olyan". Bár lehet páran tudták, mert senki nem kedvelte sehol, féltek tőle páran, ő meg kihasználta. Jó érzékkel tudta csepegtetni a látszat-jóságot is. Egy modern Sztálin volt. Az is volt a példaképe, azonos bajszot hordott.

Nagyapám nem is hiszi el máig sem, ő úgy "akarja hinni", hogy az pár "atyai füles" volt én meg valami "gyerekes dolog" miatt ignormálom őalkoholságát. Csak ő magából indul ki, aki sosem verte meg sem a feleségét sem a gyerekeit... Max tényleg egy kisfüles, de nem az a brutális változat.

Az én életem lényegében tönkrement ilyesmik miatt (is), aztán elrontottam mindent, most lassan 27 évesen a halálra készülgetek, bár sokszor akadok ki emiatt még, mert nem szeretném ezt tenni, de szabad akarok már lenni, fáradt vagyok magamtól, a kötődési problémáimtól, az elhatalmasodó evéskényszertől, a növekvő zárkózottságtól, a kilátástalan és jelentéktelen életemtől, az állandó "visszaigazolásokra épített önbizalmamtól" (ami még ígyis nulla).

Most átlag 3 naponta van egy-egy kisebb idegösszeomlásom, a maradék idő menekülés a valóságból, regények, játékok, érmegyűjtés (egyetlen hobbim), bezárkózás a világ elől.

De a tudat fáj, hogy végem. Már nem fogom megtudni kinek kellett volna lennem. Elrontottam. Sebaj. Sokan halnak meg így, hogy az életüknek semmi értelme nem volt. Talán a szerveim majd érnek valamit, mikor meghalok "mert rossz gombából készült a gombapörkölt".

Anyámon kívül hiányozni nem fogok. De neki is ott van testvérem, jól meglesznek.

Csak szabad akarok lenni. Mint álmaimban.

...

.,.

...

Undorító vagyok.

Engem pl 5 évesen elkezded verni a nevelő “anyám”. Ezt kb 10 “csinálta” majd leállt. De nem tudom mennyire feltűnő de ha egy fiú előáll ezzel, hogy még 15 évesen is a lassan nyugdíjas gyenge anya akkor körbe röhögik hogy “ egy ilyen erős és fiatal fiút hogy bírja meg verni a gyenge anya” akkor még én érzem magam rosszul és emiatt titkolom hogy milyen volt nevelő szülőknél lenni. Egyszer elmondtam egy olyan embernek akiben megbiztam vissza mondta “anyámnak” és azóta azt terjeszti rólam hogy azért mondom ezt mert fogyatékos vagyok és ezzel akarok rajta bosszút állni mivel nekem nem vett autó (a sajátjának vett). Díszlexiás vagyok illetve aszperger szindromám, de ettől függetlenül mindent eltudok intézni.

Ja és kérdező nem tudom mennyire vetted észre, egy pl a sok közül, hogyha egy nő bemenegy a rendőrségre és elmondja hogy a férje veri őt akkor a férjet általában előveszik és le is ültetik, de ha a feleség csinálja meg ezt és a férj megy el ilyen indokkal a rendőrségre akkor jót röhögnek rajta és meg mondjak hogy micsoda papucs.

#9

Szörnyű. Én elhiszem neked, mivel dédapám amennyire tudom kerekesszékből lábak nélkül is meg tudta verni a legidősebb fiát, annak gyerekei szeme láttára. Ez olyan szomorú, hogy ilyesmi van.

És az is, hogy a rendőrség tényleg "nem nagyon törődik", ha a feleséged vagy a nyugdíjas (nevelő)anyád ver, mert "úccse tud komojjaban ártani" (kb. így mondaná a bajszos-tányérsapkás policáj), holott de.