Ti mit tennétek a helyemben?
Először is leszögezném, hogy tudom, mennyire szerencsés vagyok, hogy a szüleim támogatni tudnak anyagilag. Azt mondták, amíg tanulok, állnak mindent (nyilván ésszerű keretek között). Viszont. Az érettségi után elkezdtem a jogi kart, bár én már a jelentkezéskor sem voltam benne biztos, hogy nekem való. Nem vagyok ez a mindent beseggelő tipus, de reméltem, hogy legalább izgalmas szak lesz, és akkor könnyebben megy. A szüleim (mivel ők munkás emberek és keményen megdolgoztak mindért, amink most van) nagyon belelkesültek az ötlettől, hogy az egyetlen gyerekük egy jogász lesz. Nagyon bánom már, hogy hagytam magam rábeszélni erre a szakra. Eljöttem, elkezdtem, nagyon nem tetszett. Sajnos nehezíti a helyzetet, hogy mivel nagyon nehéz bejutni államilag támogatottra, ezért ők fizetik a tandíjamat, hiába mondtam, hogy veszek fel diákhitelt. Már az első fél év alatt nagy nehezen összeszedtem magam, és megmondtam, hogy visszafizetem a tandíjat, de ez nekem nagyon nem tetszik, nem is megy, nem akarok itt maradni. Akartam jelentkezni egy másik szakra, a köztes időben pedig dolgozni. Hát főleg apukám részéről hatalmas perpatvar lett, hogy mi az, hogy nem tetszik, meg hálátlan vagyok, mert ők már kifizettek egy félévnyi tandíjat és ott fogok maradni, meg persze hetekig nem szólt hozzám. Anyám nem csapott ekkora balhét, de ő sem igazán támogatta a dolgot. Így maradtam. Sajnos annyira összecsúszott mindent, és nem megy, hogy harmadévesnek kellene lennem, és most vagyok másod, tehát már csúsztam 1 évet. Állandóan ég a pofám, hogy mindent fizetnek nekem, én meg egyenesen utálom amit tanulok, és úgy érzem fölöslegbe megy minden pénzük. Tényleg próbáltam ráfeküdni, de nem megy és nagyon nem érdekel, ezt csinálni egész életemben meg főleg nem akarom. Kicsit amúgy is stresszelős tipus vagyok, de mióta egyetemre járok sokszor zh-k és vizsgák előtt hányok, annyira ideges vagyok, állandóan feszengek, minden bajom van. Ezeket néha mondom anyának, szóval tud róla, de mindig csak annyit mond, hogy csak bebeszélem magamnak, hogy nem megy. Ennyi. Viszont az elmúlt hetekben megint úgy érzem, hogy nagyon mélyen vagyok, kiutat kell találnom erről a szakról, van is ötletem, ami régóta érdekel, amit elkezdenék helyette, és nyilván dolgoznék, előbb vagy utóbb, de visszafizetném amit beleöltek eddig ebbe az egészbe. De...mivel a multkor ennyire rosszul reagáltak, nagyon félek előhozakodni vele megint. Azóta eltelt 2 év, még több tandíj...meg hát azóta is lebeg a szemük előtt, hogy a gyerekekük jogász lesz, csak közben mintha direkt nem akarnák látni, hogy bukdácsolok és harmadik éve nem volt sikerélményem. Anyának pár hete egy nagyon rossz pillanatomban elhintettem megint, hogy utálom ezt, de eléggé támadóan csak annyit kérdezett vissza, hogy "És akkor mégis mit akarsz kezdeni magaddal?". Nem igen válaszoltam rá semmit, mivel valoszinuleg költői kérdés volt, és csak azt akarja, hogy maradjak. Nem akarom rossznak beállítani őket, főleg anyával elég jó a kapcsolatom, sose bántottak, mindenem meg van, nagyon hálás vagyok nekik, csak nem értem, hogy miért erőltetik rám ezt, mikor látják, hogy szenvedek, pedig most lenne lehetőségem megválasztani, hogy mivel akarok foglalkozni. Egyikőjük sem azt csinalja amit szeret, anyát pont ugyan így tiltották el anno egy jó középsulitól, mert messze volt és nem engedték koleszba a szülei. Ő meg ugyan ezt csinálja velem. Ti mit tennétek? Valahogy összeszednétek magatokat és határozottan közölnétek, hogy ennyi? Bar közeledik a vizsgaidőszak, szóval attól tartok, hogy egy kiborulásomban nem fogom tudni visszatartani magam és elmondok mindent. Tudom hogy nagyon szerencsétlennek tűnök, de valahogy a szüleimmel sosem mertem igazán szembeszállni. Én is utálom magam ezért.
21/L
válasza:Ha már azon a szakon tanulsz amit szerettél volna mindig csinálni, akkor ők is belenyugodnak és örülni fognak hogy jól érzed magad. Annak semmi értelme hogy azért tanulj jogi pályán mert a szüleid akarták és nem te. Ráadásul amint biztosan tudod is, a másoknak való megfelelési kényszer iszonyatosan sok energiát von el. Ezért sem a szülőknek kell megfelelni, hanem kizárólag magadnak.
A szüleim is hasonlóak voltak. Fősulin kötöttem ki, el is végeztem a legjobb tanulók között. De a másoknak történő megfelelés sosem volt az én világom, így a munkahely sem. Először idegesek lettek mikor megtudták hogy nincs állásom, majd rájöttek hogy nem is akarom hogy legyen. Ugyanis volt a szüleimnek egy gazdaságuk, amiben a világ legboldogabb embere lehettem, szabadon, sikeresen, gazdagnak érezve magam, ahol a saját életem építésével foglalkozhattam. Mikor rájöttek hogy milyen boldog a család együtt, hogy senki sem lohol munkahelyre, egyből máshogy viszonyultak a "munkanélküliségemhez". Rájöttek hogy nekik is ezt kellett volna csinálni és nem évi 365 napot a TSZ-ben robotolni teljesen értelmetlenül. A szüleimben lehetett egy megfelelési kényszer, hogy jaj mit szólnak a faluban mások ha megtudják hogy a gyerekük munkanélküli.
Úgyhogy bátran bízz magadban mert te tudod jobban mi a jó neked és nem mások. Ha majd látják hogy boldog és elégedett vagy, ők is azok lesznek.
válasza:Azt tenném a helyedben, hogy végre a sarkamra állnék és otthagynám a jogot! Nem akarod csinálni, több évet elvesztegettél eddig, hiábavaló az idő és a pénz, amit ráfordítottál.
Már jó úton vagy, hogy változzál, a szüleidet is meg kell győznöd! Kitartást neked!
válasza:Kamasz koromban még lányt is anyám választott helyettem. No nem azért mert béna lettem volna találni magamtól is, hanem mert ékszert akart a fiának, hogy elmondhassa ismerőseinek hogy a fia milyen szép ékszert sétáltat maga mellett. Meg is ismerkedtem azzal a lánnyal, tényleg csudaszép volt, bármelyik milliomos szinte ölne érte, ugyanazért az okból mint anyám, mert személyében ékszert lát amivel lehet villogni. Ámde mindketten rájöttünk hogy nem is illünk össze. Az én fantáziáimban sem az a lány szerepelt általában. Szétváltunk. És boldog azzal lettem akit Én láttam megfelelőnek és nem más mondta meg a tutit. Kerülöm is azokat akik bármilyen téren megmondják másnak a tutit. Ezzel talán hatalmat éreznek mások felett. És ezért, meg más tapasztalat miatt is irtózom a mások elvárásainak történő megfeleléstől. Mert az tuti hogy nem nekem felel meg hanem csak azoknak akik elvárják.
A világ tán legnagyobb őrültségének tartom a mások elvárásainak való megfelelést, és nem Önmagunknak.
Lehet hogy a szüleid is büszkélkednek a munkatársaik előtt hogy "A lányom jogot hallgat".
Ahogy a nővérem is büszkélkedni szokott ismerőseinek hogy "A fiam idén végez a közgáz egyetemen". El is végezte amit sosem szeretett, dolgozott az ország szinte minden városában 1-2 hónapot mert rájött hogy belebetegedett azt csinálni amit mások várnak el és nem azt amit ő szeretne csinálni. Jelenleg munkanélküli már évek óta mert képtelen dolgozni olyan pályán amit nem ő választott magának, és a felesége fizetéséből éldegélnek.
válasza: válasza:Nehéz ügy kérdező. :/ Egy életen át csinálni egy olyan munkát, amit nem szeretsz... Kevés ennél vacakabb dolgot tudok elképzelni.
Valószínűleg sokkal korábban abba kellett volna hagynod ezt a szakot és váltani. Én a helyedben - a jobb későn, mint soha elvet követve -, amint lehet, váltanék. Ha kell, felvennék diákhitelt, keresnék állást. Akár levelezőn végezném a vágyott szakot, hogy teljes állásban tudjak mellette dolgozni, ha a pénz ilyen lényeges faktor.
És valószínűleg a szüleim elé állnék, hogy ezt fogom tenni, nem alku tárgya, már eldöntöttem (vagy meg is léptem), és ha szeretnek, támogatnak. Mindent el fogok követni azért, hogy visszafizessem nekik a pénzt, amit a jogi karba öltek, de a váltást meglépem. Ha engedik, otthon maradnék, hogy a lakhatás legalább ne terheljen anyagilag, ha nagyon kiakadnának, elköltöznék.
Tudom, hogy ez nagyon drasztikus váltás és sok erőt kívánok neked, de az nem állapot, hogy végigkínlódsz és belerokkansz egy szakba, amit utálsz, majd ezt dolgozod életed végéig.
Sok sikert neked!
válasza:Hát akkor az már tényleg nem gyerekjáték, ha az egészséged is rámegy. Válts minél hamarabb, tényleg.
Nekem is hagyta már abba ismeretségi körömben valaki az orvosit (pedig az igazán drága mulatság, meg bekerülni sem piskóta), mert belerokkant egészségügyileg a dologba. Azóta boldogabb :)
Utolsó voltam.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!