Miért érzem úgy fél éve, hogy gyűlölöm a szüleimet?

Alapból lobbanékonyabb fajta vagyok, meg szorongok is mindennap, de kezelve van és jól viselném.

Egy éve meghalt valakim, azóta tart ez, szôval gyászolok. De most jön a lényeg.

A szüleimmel élek és már ott tartok, hogy minden apró kis rossz szokásukra olyan dührohammal reagálok, hogy törni-zúzni tudnék. Akaratlanul szavakkal bántom is őket, amit utána megbánok.

Sajnos sose kaptam elég figyelmet tőlük, nekik a munka volt mindig az első, volt, hogy beszéltem hozzájuk és meg se hallották. Már erre is daccal, dührohammal reagálok. Sok mindenben segítettek, de figyelmet és megfelelő nevelést nem kaptam. Nem vagyok teljesértékű felnőtt. Semmire nem tanítottak meg, pedig sokszor szóltam... De mindig csak a munka volt és magamra maradtam, mindent egyedül oldottam meg.

Szóval.. egyszerűen már a hangjuk is idegesít.

Prdig az lenne az egészséges, ha megnyugtatna. Az az érdekes, hogy más emberek nem idegesítenek, sőt, felüdítő mások társaságában lenni.

Mostanában a szorongás miatt sokat vagyok itthon, alig mozdulok ki, de úgy érzem, hogy egyre rosszabb... Ez a ház lesz a végzetem..

(Nem tudok felnézni sem a szüleimre különböző okokból sajnos)

Költözzel el? Mit csináljak?

Már nagykorú vagyok.