Szülők! Ti elvárnátok a külön élő gyereketektől, hogy a fizetése egy részét hazaadja?

Lehet nekem nagyobb a szám a kelleténél, de nem létezne ebben az esetben olyan, hogy "kell". Mert mi lesz ha nem? Nem kap enni, nem kap ruhákat? Ja hogy azt magának veszi. Kirakják? Honnan, abból a lakásból amit ő maga fizet? Értitek...

Mondhatnám, hogy nem fogják akkor szeretni, de őszintén, szerintetek az ilyen szülő szereti a gyerekét? Jó hogy már kártérítést nem fizet az anyjának, amiért annak a terhesség alatt megnyúlt a bőre.. Vannak elvetemült szülők.

Aztán meg ha párt talál / családot alapít az említett unokatesó, felteszem a szülei lesznek a legjobban megsértve, ha többet feléjük se néz

Ez egy jó kérdés.

Attól függ. Szerintem nem lehet elvárás. És az se mindegy, hogy a gyerek mennyit keres, hogy ezt megengedheti magának. Illetve mennyire van rászorulva a szülő/szülők.

Ha két szülő normális körülmények között, saját lakásban él, normális keresettel, nyilván nem elvárható.

Ha egy él, mondjuk még beteges is, vagy ezernyi baja lehet, akkor viszont jóérzésen is múlik, hogy hazaad az ember.

De gondolom, hogy ha hazaad nem kötelezik semmire, és jó a kapcsolat, szóval nem rosszindulatú panaszkodással derült ki, hogy ő hazaad. Szerintem az a gyerek, aki megteheti, hogy támogassa a szülő(ke)t, miért ne tegye.

Erre nem lehet egy általános képletet felírni, túl sok a változó.

Egyébként nálam egy olyan helyzet állt elő, hogy apukám meghalt, a bátyám dolgozott, otthon élt és hazaadott, én elköltöztem, (és még +2 felnőtt és egy gyerek is lakott nálunk régebben, kényelmesen elfértünk) A ház nagy volt, a rezsi meg drága. Ezért hazaadtam pont 50 e-t, amíg el nem adtuk, hogy ne adósodjunk el.

Nem hiszem, hogy nem tudtok elképzelni hasonló szituációt... bárkivel megtörténhet hasonló, és nem csak rossz szájízzel adnak az emberek haza pénzt, ha megengedhetik, és ki tudják gazdálkodni, plusz ha a ház/lakás örökösei is (gyanítom, hogy ez a helyzet, ami nem utolsó szempont) akkor adjanak haza.

Az én szüleim nem élnek átlagon felülien, sőt átlagosan se, tető van, étel van, de ruha már csak tudkálóból jut - nekem is. Jó ideje külön élek (18 éves korom óta), dolgozok, anyagi támogatás nulla - ezt vállaltam, mikor elköltöztem és egyetemre jöttem, ha tudtak, akkor mindig adtak, de általában nem tudtak -, mióta kimásztam az adósságokból és elértem, hogy átlagfizetés környékén keressek, félretenni is tudok, többször fel is ajánlottam otthon, hogy ha megszorulnak, szóljanak és adok.

Ezek ismeretében hadd idézzem édesanyám szavait: előbb törné le tőből a saját karját minthogy a gyerekétől egy fillért is elfogadjon, és mélységesen elítéli azokat, akik (vannak ilyenek a mi ismeretségi körünkben is) ezt elvárják. Engem is így nevelt: nem értem ezeket az embereket és nem is akarom megérteni, mert undorító, amit művelnek.

14 vagyok

Oh, most olvasom, amit lejjebb írtál.

Hát akkor nem értem, miért ad haza. Egyszerűen csak nem kell. Ha nem szorulnak rá, akkor nem elvárás kéne legyen, hogy hazaad a gyerek, hanem a gyerektől egy szép gesztus. De így... elég gáz. :\

És miért pont 45 ezret?

Ez nekem elég fura,akkor már miért nem kerek összeget?

Nem tudom,nekem ez nagyon fura.Elgondolkodnék,hogy minden kapcsolatot megszakítani az ilyenekkel.

Mi a francért vállaltak gyereket és pumpolták az államot az ilyenek akkor?