Hogyan tudnék a páromnak segíteni, hogy elfogadja a helyzetet és ne magába fojtsa?

Az utolsó bekezdéssel amúgy nem értek egyet. Beteg testvérem van, ismertem hasonló embereket. Sokunk kerüli ezt a témát, nem szégyen csak nem feltétlen van köze hozzá mindenkinek. Na meg onnantól kezdve az élete csak arról szól az embernek. Van aki nem is tud veled kommunikálni anélkül, hogy ne vájkálna a rokonod állapotában. Volt olyan tanárom aki csak akkor beszélt velem külön, ha az érdekelte mi van a testvéremmel.

Önzőség, de az ember néha szeretne egy kis nyugtot. Valószínűleg ő is nehezen viseli ezt a helyzetet, semmi szüksége rá, hogy boldog boldogtalan emlékeztesse, ne adj isten még "jó" tanácsokat, gyógymódokat ajánlgasson.

Ez alapjan, amit irsz az elejen: "Szerencsére úgy tűnik, mindhárman jól fejleszthetőek, később önálló életet is élhetnek, ha most észnél vagyunk és mindent megteszünk, hogy behozzák a lemaradásaikat." Az ami nagyon aggaszthatja a ferjedet. Ha jol ertem ok olyan betegsegben/koraszulottsegben? erintettek, ami evekig bizonytalansagot fog jelenteni szamotokra, hogy vajon kepes lesz-e nelkuletek is meglenni felnott koraban, hogy nem lesznek-e SULYOS lemaradasaik. A ha most mindent megtesztek az kepzelem milyen nehez lehet. De meg fogja erni.

Sajnos a ferfiak hajlamosabbak borulatobbak lenni es kevesbe kitartani. Ilyen esetekben sok hazassag tonkre is megy. Talan kozelits arrol az oldalrol, hogy kedvesem nezd en napi szinten ezt es ezt megteszem a gyerekekert, hogy egeszsegesek legyenek, kerlek te meg tegyel meg ennyit vagy mondd meg te melyik reszt vallalod szivesebben

Azt fogadd el es ebben engedned kell, ha nem akarsz hamar egyedul maradni a gyerekeiddel, hogy a ferjed ezek szerint nem birja az apro lepesekkel haladast elore es azt se, hogyha valaki kicsi visszaesest is mondd neki.

Ezert inkabb olyan feladatokat bizz ra, ahol valami mennyisegi eredmenyt lehet elerni. Ha kell tornaztatni a gyereket, akkor tornaztassa o vagy vigye o a tornara. Te meg vidd orvoshoz. A tornan mindig lehet szamolni hu ez mar a 17. alkalom es az elsohoz kepest milyen sokat fejlodott.

A dokinal mindig lesznek negativ eredmenyek is es megjegyzesek. Oda ne vidd magaddal. Oviba menjen a gyerekert, de kerd meg az ovoneneiket hogy inkabb te felhivod oket es az aznapi nehez esemenyeket neked mondjak el.

Te meg vagy baratnokkel beszeled ki vagy neki csak szurve mar a leglenyegesebbeket tudod elmondani es abban akkor talan tud a tamaszos lenni.

Es nehez de neki azt mondd ha ezt most megcsinaljuk, akkor a gyerekeinknek lesz jobb jovoje es az nekunk is konnyebb lesz.

Én sem értem, egy beteg gyerek után bevállaltál még egyet...bátorság. A második beteg gyerek után bevállalsz egy harmadikat is. Ez már nem bátorság, hanem felelőtlenség.

Sajnos nem tudok egyebet hozzátenni, túl nagy a teher mindenkin, ezzel tönkremegy a család. Férjed azért próbálja kizárni az infókat, hogy túléljen. De előbb utobb ez sem fog menni, és borul a bili.

Kérdező! Vannak egészséges gyerekeknek is fa*zkalap apukáik, vannak beteg gyerekeknek is királyak. Nem így képzelte az életét. Rendes vagy, hogy felajánlod, hogy kiléphet, de nyilván ezt te sem gondoltad komolyan. Titeket tegyen albérletbe? Ezt gondolom azért nem tennè meg. Ő menjen és béreljen valamit? Fizesse a három gyerek után a tartásdíjat? Gondolom nem teheti meg. Te is érzed, hogy felajánlottad, de ez az ajánlat “elfogadhatatlan”

Nem tudom milyen anyagi körülmények között éltek, három gyerek nem olcsó. Főleg, ha problémásak..főleg, ha még válni is kell.

Nem megy el mert nem tud, fél. Látod te is, hogy a gyerekei nem érdeklik. Ez biztos nagyon fáj neked, lehet ők is érzik és nekik is, de így van. Sajnos ilyen van. Nem is ritka a beteg gyerekek szüleinél.

Volt régen az iskolánkban egy kislány. Igaz ő még tolószékbe is kényszerült mentális betegsége mellett. Apuka MINDEN NAP tologatta, vitte wcre az iskolában. Cserélte a betétjét, fürdette a kamaszodó nagylányát és úgy élte az életét a kevés kis pénzéből, hogy tudta: a gyerekének valószínüleg nem lesz egy igaz szerelme, családja, nem fog bulizni menni, táborba, nem szül gyereket. Ebben az esetben anyuka lépett le. Van ilyen is, de ritka, hogy két embet együtt marad és ezt àtvészeli.

Szeretnék én is gyereket, aktuális is már nálunk a téma. Lakásban lakunk, szerencsére a sajátunk. Ha BÁRMI oknál fogva a gyerek betegen születne, egyikünk kiesne a munkából. Egy ember már nem tud olyan körülményeket biztosítani. Az életszínvonalunk romlana, a gyerekünk egy életre meg lenne bélyegezve, felborulna az álmunk a családunkról, minden más lenne. És bizony, fáj ezt leírni de én nem akarnám. Nem mondom, hogy elhagynàm a gyereket, ez meg sem fordult a fejemben, a párom iszonyat király ember, imádom. De nem hibáztatnám, ha azt mondaná, ő nem ezt akarta. És akkor mi lenne? Elmenne a 250ezres fizetéséből egy albérletbe (100.000) tankolna, vásárolna (50.000 jó esetben) kifizetné a gyerektartást (legyen 30.000) még nem jött közbe semmilyen kiadás, betegség, ünnep, új mosógép, semmi. Felnőtt 40évesen maradna havi 70ezer forintja újra felépíteni az életét. És én itt csak egy gyerekről meg a tartásdíjàról írtam. Te még számolj hozzá +minimum 60-at. Szerinted azért nem hagy el, mert ti vagytok a család? A viselkedése nem ezt mutatja.

Azért az se mindegy, hogy milyen szintű dolgokról van itt szó. Az autizmus nagyon széles gyűjtőfogalom

Nekem a családvan aspergeres gyerek van, náluk is szokás a takargatás, de inkább mások előtt, de a gyereket viszik mindefelé, ahol csak fejleszthetők a hiányos készségek/képességek.

Viszont ha ennyire elzárkózik a párod ettől az egésztől, kérd meg, hogy szakembernek, vagy valakinek mondja el, mi bántja. És ne rángasd magaddal mi denhová. Vigye fejlesztőfoglalkozásra ő, te meg mész a gyerekekkel orvoshoz, akárhová. Inkább játsszon a gyerekekkel, meg csináljon mást, ha az egyéb teendők nem mennek neki. És ne ítéld el, ne könyveld el rossznak, mert akármiről is legyen szó, neki is nehéz, és nem tud megbirkózni ezzel!

Két ismerősöm van autista gyerekekkel. Mindkettőnek fia van. Az egyik kevésbé súlyos, aránylag jól fejleszthető, lehet vele kommunikálni, bár teljesen önálló életre soha nem lesz képes. A másik ismerős gyereke nem ilyen egyszerű eset, elég durva tünetei vannak, nehezen fejleszthető, kezelhető, dührohamai vannak, mereven ragaszkodik dolgokhiz, és kb sehova nem lehet elmenni vele mert minden idegen dologra kiszámíthatatlanul reagál. Mindkettőnél a szülők elváltak, igaz nem teljesen a gyerek volt az ok, az apukák azóta is viszik-hozzák, támogatják őket.

De elképzelve, hogy még ha enyhébb autista gyerekeid vannakis, három akkor is akkora teher, hogy az szinte emberfeletti. Igen, a férjed nem megy el, mert nincs választása. De nem azért, meet ti vagytok a családja. Sajnos nem tudsz mit tenni ebben a helyzetben, mint viselni a terheket, és rávenni a férjed valamennyire segítsen.