Hogyan tudnék a páromnak segíteni, hogy elfogadja a helyzetet és ne magába fojtsa?

Fáj neki, csak (valószínűleg) nem mutatja, férfiak hajlamosak elnyomni az érzelmeiket, vagy ilyen szituációktól (esetleg) azért távol maradni, nehogy gyengének tűnjenek.

Szakember gyors segítsége lehet jól jönne.

"Ha éppen magammal rángatom valami fejlesztésre, orvoshoz vagy akár csak az oviba, ahol minden nap elmodják, hogy mit csinált a gyerek, milyen foglalkozáson mit csináltak, hogy ment stb., van, hogy teljesen kétségbe esik, majd magába zárkózik, végül úgy tesz, mintha semmi gond nem lenne és inkább próbálja kizárni ezeket az információkat."

Én ezt a mondatot így nem tudom értelmezni. Miért, mit csinál, milyen információkról van szó? Balhézik a gyerek vagy mondják rá, hogy béna mindenhez vagy mi? Ha utóbbiról van szó, akkor, hogy őszinte legyek én is kizárnám ezeket az információkat, mert ha egyszer tudom a saját gyerekemről, hogy ilyenek a képességei, akkor miért kell azt folyton a fejemre szajkózni? Tudom azt magamtól is. Az ilyen témák kibeszélése mindig is a nők dolga volt, nekik van ehhez "képességük", hogy így mondjam. Egy férfi tudja, tudomásul veszi és kész... Nem kell folyton emlékeztetni rá.

A rosszindulatú, miért kellett még kettőt szülni, ostoba hozzászólóknak üzenném: a gyerekek többségét 4-5 évesen diagnosztizálják, amikor már közösségbe kerülnek. Megkésett beszédfejlődés, autizmus, asperger szindróma, hiperaktivitás, diszlexia, diszgráfia és társaik a legjellemzőbbek. Ezt senki nem tudhatja előre!

Én biztos, hogy egy nyugodtabb estén összebújnék a férjemmel és átbeszélném ezt a terhet, ami titeket érint, ami téged bánt. Lehet, ő is jobban oda fog figyelni. Nem lehet rá haragudni, hogy szégyelli, sajnos ma olyan világot élünk, hogy csak a jeles tanulók a jók, egy versenyben csak az aranyérem számít, a többi mit sem ér. Egy problémás gyerek rendkívül sok türelmet és energiát követel. Kérjetek segítséget, tanácsot, hogy tudnátok könnyebbé tenni, elfogadni ezt. Nagyon sok szülő érintett, keressetek hasonló szülőket, közösen minden sokkal könnyebb.