Anya miért lett ilyen "nemtörődöm" velem? Elfogadja, hogy felnövök? Vagy kihasználja ezt a helyzetet?
3 éves voltam, mikor apával elváltak, 10 éves koromig ketten éltünk, folyton együtt voltunk. Utána összeházasodott a mostohaapámmal, de a kapcsolatunk utána sem változott. Mindig én voltam a család szeme fénye (én vagyok az egyetlen gyerek, Anya nagyon vigyázott rám.
Kicsit túlféltett, de pl. elengedett már 15 évesen is addig bulizni, ameddig akartam, csak értem jött, amikor szóltam. Vagy a fesztiválokra is mehettem már a 9. utáni nyáron, de úgy, hogy mamáékkal utaztam el és minden buli után jöttek értem. A sulis lógásokba is belement kisebb, nagyobb győzködések után, szóval nem éppen szigorban nevelkedtem.
De tavaly nyáron nagyon jóban lettem egy egyetemista lánnyal (nyaraláson ismerkedtünk meg) és Ő a legjobb barátnőm jelenleg. Anya mostanában megengedi, hogy péntektől vasárnapig Pesten legyek a barátnőmnél (kb. 200 km), elengedett Vele és a szüleivel decemberben nyaralni, most pedig síelni, pedig előtte a sulival sem engedett annyira.
A másik pedig az, hogy a barátnőm által megismertem egy férfit (28 éves) és nem vagyunk együtt, csak nagyon sok időt töltünk egymással. Először azt hittem, hogy anya majd tombolni fog, de nem. Még meg is jegyezte, hogy milyen helyes, meg hogy jó hatással van rám. Azt is megengedte 2 hete, hogy Nála aludjak, Pesten. Pedig azt hittem, hogy előbb jönne értem Ő maga kocsival, minthogy ebbe belemenjen.
Az utóbbi napokban is több olyan dolog volt, amit alig akartam Neki elmondani, megbeszélni Vele, mert azt hittem, hogy kiakad, de mindet úgy kezelte, mintha semmiségek lennének.
Nem értem ezt...
Kicsit úgy érzem, hogy azért szereti ennyire a barátaimat (a legjobb barátnőmet, az Ő barátját és ezt a srácot, akivel jóban vagyok), mert jogot végeztek mindannyian, vagyis a legjobb barátnőm még csak másodéves, de folyamatban van az egyetem elvégzése. És anya nagyon szeretné, hogy én is odamenjek, de ezt évek óta elutasítottam, mert Anya is ügyvéd, rengeteg ismerőse van az egyetemen és nem protekcióval szeretnék előrébb jutni. Viszont most, hogy a barátaim is odajártak/járnak, engem is elkezdett picikét érdekelni.
Nem tudom, hogy anya most kihasználja ezt, vagy tényleg kezdi elfogadni, hogy felnövök (nemrég lettem 17 éves)...
Szerintem inkább az a helyzet,hogy ismeri a barátaidat és megbízik bennük. Úgy gondolja, hogy jó hatással vannak rád, akkor miért ne engedne el velük? És ha ennyire szeretné, hogy jogot tanulj, akkor biztos csupa jó véleménnyel van azokról, akik ezzel foglalkoznak.
Na meg 17 évesen már nem is baj ha ilyen dolgokat megengednek neked.
Hasonló beállítottságú az édesanyám, annyi különbséggel, hogy én 18 éves koromig nemigen jártam el otthonról, mert nem éreztem szükségét. Barátnőm egy van aki nagyon közel áll hozzám, és párom is 18 éves korom után lett.
A fenti "nemtörődömséget" én mostanában veszem észre az édesanyámon. Az elején mikor összejöttem a párommal, jött a "nem hozzád való, úgysem lesztek együtt két évnél tovább, túl öreg" és társai szöveg. Majd úgy fél év után mikor komolyodtak a dolgok, felosztottam a hetemet úgy, hogy otthon is ugyanannyit legyek és a barátomnál is. Így most a hétvégéket és a szerda délutánokat nála töltöm, a maradék időt otthon. Mindemellett suliba is jártam, most pedig már dolgozom. Ha hazamegyek már olyan érzésem van, hogy nem tartozom oda. Édesanyám alig van otthon (két műszakos munkahely, + egy másodállás mellett persze nem csoda). Két és fél éve tartom ugyanazt a "napirendet", mindig ugyanakkor vagyok otthon, mégis heti szinten megkapom édesanyámtól, hogy "á, holnap te úgysem vagy itthon, minek ezt, minek azt", természetesen rendszeresen olyankor mikor másnap otthon lennék. Nem emlékszik dolgokra amiket elmesélek neki, nem figyel rám ha fontos dolgokat próbálok elmondani, szerintem az sem vágná földhöz, ha bejelenteném hogy terhes vagyok... Mintha már nem lennék a lánya. Mintha kitagadott volna. Mindig hangoztatja, hogy én már felnőtt vagyok, élem a saját életemet, nem szól bele. Ezt én értékelem, jó hogy hagyja, hogy elkövessem a saját hibáimat, de ennek ez a rendje? Hogy nem veszi emberszámba a lányát? Néha már a költözésen agyalok, mert úgy látom semmi keresnivalóm otthon...
Nem értem...
Bocsi a panaszkodásért ^^"
21L
Megbízik a barátaidban, és látja hogy jó hatással vannak rád. A fiatal korodat nem akarja tönkretenni a túlféltésével. Ha olyan barátaid lennének akik miatt a tanulmányaid és a viselkedésed romlana hidd el nem engedne ilyen hosszú pórázra.
Magadnak köszönd meg ezt a kiérdemelt bizalmat!
(Már bocs, de téged baromira nem féltett túl Anyukád, mert gőzöd sincs róla, az milyen.)
Ha nem is "kihasználja" a helyzetet, egyszerűen nyilván örömmel látja, hogy komolyabb társaságot találtál magadnak, és talán te is máshogy viselkedsz azóta. Bölcs anyaként hátralépett, és hagyja, hogy az élet elrendezze a dolgot körülötted. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!